Mikor Rebeka első zsúrját rendeztem, akkor találtam ki, hogy képeslapokat kérek neki, így mindenkinek mondtam, hogy ezt szeretném neki ajándékba, legyenek olyan kedvesek és hozzanak neki. Volt aki talán úgy vélte, túlzott jelentőséget tulajdonítok neki, furcsállotta, amikor még rá is kérdeztem hozott-e, mára azonban már mindenki megszokta a képeslap mániám, és többnyire kapunk is az ajándékok mellé. Mindet eltettem, megőriztem és egészen szép gyűjteményünk lett belőle. És szép lassan beért a várakozásom és az ötletem lényege is. Rebekát egyre jobban érdekli a képeslapos doboz, nézegeti, kérdezgeti melyikre mi van írva, kitől kapta, olyannyira, hogy eljött a nap, amikor azt kérte, hogy esti mese helyett képeslapokat olvassunk. "Anya mit szólnál ahhoz, ha mese helyett megnézegetnénk őket, és te felolvasnád mi van rájuk írva?." Szívemelengető fél óra volt. Olvasni a sok szeretetteljes üzenetet. Kevesen érték be azzal, hogy csupán boldog születésnapot vagy névnapot kívánjanak, a legtöbb képeslapon személyre szóló, kedves sorok voltak, volt amelyiken rajz, kézlenyomat is volt az ajándékozó korának megfelelően. Ahogy olvastuk, láttam, hogy néhányon ő is elérzékenyült: "Anya, hát mennyire szeretnek engem? - mondta boldog mosollyal. Igen, ennyire, mondtam, neki. Ugye milyen jó?" Újra és újra elolvasni, kézbe venni, és az is jó dolog, hogy van neki üzenete a papáktól, a nagybácsijától vagy a keresztapjától és olyanoktól is, akik olyan meleg, őszinte szavakat is megengednek maguknak ezeken a kis kártyákon, amelyeket élőben talán sosem mondanának ki, vagy legalábbis nem így. Ha tudjuk is, hogy ki mit, hogy érez, nem árt azért olykor hallani, olvasni, látni is, jólesnek az embernek ezek a megnyilvánulások. Emlékszem gyerekkoromban a szüleimnél a konyha fala tele volt képeslapokkal, és néha összeszámoltuk, hogy egy-egy ünnepre harminc-negyven lap is érkezett. A facebook és a gyors üzenetek korában ennek már nincs akkora jelentősége, de én még mindig szeretek képeslapot kapni. Évek múlva talán nem is fogunk már rá emlékezni kitől kaptuk, mire kaptuk az ajándékot, könyvet, játékot, de ha van mellé egy képeslap, egy pár kedves sorral, az még akkor is emlékeztet az illetőre, mosolyt csal az arcunkra, és képes pár pillanat örömet nyújtani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése