Szeretem ha a készülődés nem csak az ünnepet előzi meg, hanem annak örömteli részét is jelenti. Nem kell mindennel elkészülni, hogy aztán semmit nem csinálva egy pezsgővel a kezünkben láblógatva élvezzük az ünnepet - ahogy azt egykor képzeltem. Az egyik legjobb része éppen a közös készülődés a konyhában. Egy picit én használom a gyúródeszkát, amíg pihen a medvehagymás pogácsa, kinyújtom a pitetésztát, aztán Ricsi jön és szaggatja a pogácsát. Kikeverem a csokoládé krémet, addig ő megfonja a kalácsot. A gyerekek jönnek-mennek körülöttünk, élvezik a készülődés izgalmát, nézik a pogácsát a sütőben, lenyalják a csokis spatulát. Segítenek a tortára rárakni a csokitojásokat, a kukoricapelyhes tojásfészkekhez összezúzni a pelyhet, a csokiöntethez a csokoládét apró darabokra törni. Bekapcsolni a mérleget, mert gombot megnyomni mindig nagyon érdekes dolog, felsöpörni a morzsát. És amikor egymás mögé, mellé kerülünk a konyhában könyékig maszatosan jó egy puszit váltani egymással. Összemosolyogni és látni, hogy a másik sem vágyik ennél többre, jobb délutánra, mint közösen elkészíteni az ünnepi vacsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése