Miért lettem vegán és milyen érzés vegánnak lenni? Mit jelent ez nekem, nekünk? A családomnak? A világnak?
Egy este alatt lett egyértelmű mindaz, ami folyamatában azért már egy jó ideje tart: nem fogunk többé állati eredetű dolgokat enni. A Földlakók című film szembesített olyan dolgokkal, jelenségekkel, amelyeket már tudtunk vagy tudnunk kellett volna csak nem gondoltunk bele és olyanokkal is, amelyekről fogalmunk sem volt. Sosem gondoltam hogy a reggeli tejeskávém, omlettem összefüggésben van a klímaváltozással és a fenntarthatósággal és, hogy az egészséges ételként kanalazott joghurtom azonkívül, hogy tele van zsírral egy másik élőlény szenvedése árán kerül az asztalomra. A tejtermékek jelentették a legnagyobb kihívást számomra, imádom azaz imádtam a tejet, a joghurtot, a sajtokat és mindent, ami tejjel készül: tejberizs, gríz, zabkása, palacsinta, krémlevesek, igazából rengeteg dologban van tej, az ember talán nem is gondolná, sokan őszintén abban a meggyőződésben élnek, hogy alig fogyasztanak tejet. De elég csak egy villanásra eszembe idézni a síró kisbocit, akit egy lábánál fogva rángatnak el az anyjától vagy egy másik felvételt, amibe külön karámba születik meg a kisborjú, hogy már az elvétel se okozzon gondot, és tudom, jó döntés. Talán nem kényelmes de mindenképpen ez a helyes. Miután beszereztünk egy növényi tejkészítő gépet már egyáltalán nem is érezzük lemondásnak, a kókusztejre, rizstejre vagy mandulatejre nehéz helyettesítőként tekinteni, sokkal-sokkal finomabb mint a tehéntej. (Hozzátenném, hogy tejkészítő gép nélkül is finom növényi tejeket lehet készíteni, édesanyám például anélkül készíti, számtalan recept található az interneten.) Jó ideig a film hatása alatt voltunk, a célja nem is titkoltan ez, nálunk abszolút sikerrel járt. Én úgy ültem le megnézni, hogy tudtam, hogy nem okoz gondot, ha többé nem eszek húst és más állati eredetű dolgot, de nem hittem azért, hogy ez ilyen éles váltás lesz, hogy aznap estétől vegán leszek. Húst már jó ideje nem fogyasztunk csak másoknál, itthon hébe-hóba volt sonka vagy esetleg más szalámi időről-időre, de leginkább a gyerekek ették, mi nem. Tejtermékekkel viszont mindig tele volt a hűtőnk, ahogy a méz is üveg számra állt a kamrában. Amikor eldöntöttük, hogy áttérünk a növényi étrendre hagytunk pár hét kifutást a még meglévő élelmiszereinknek, és körülbelül 4-5 hét volt az az idő, ami alatt teljesen kicserélődött vegán megfelelőkre a kamra és a hűtő tartalma. Az érdekes az, hogy szinte mindenre található olyan alternatíva, ami növényi, legalább annyira finom, ha nem finomabb, egészségesebb, mint az állati eredetű megfelelője és a legfontosabb, hogy nem kerül egy állat életébe, szenvedésébe. Ha pedig kiválthatóak az állati eredetű készítmények, ételek, akkor miért is használnék állati eredetű dolgot ráadásul fölöslegesen hiszen nemcsak, hogy lehetséges nélkülük élni, de sok szempontból egészségesebb is.
Sokkoló volt nézni, hogy mi történik az állatokkal, hány módon szenvednek, halnak meg, elképesztő az emberi leleményesség, hogy hány módon vagyunk képesek kihasználni, kizsákmányolni magunk körül az élővilágot. A legdöbbenetesebb azzal volt szembesülni, hogy a tisztelet vagy az alázat legkisebb jele nélkül teszik mindezt, kegyetlenül, mindenféle empátia vagy jóérzés nélkül, csak a profitot és a hatékonyságot tartva szem előtt. Hogyan lehet az élet, legyen az bármilyen, alárendelve ilyen szempontoknak? A téma messzire vitt bennünket, egyre inkább szembesülünk azzal, hogy minden ami kényelmes, megkönnyíti vagy egyszerűbbé teszi az életünket mind-mind valakinek vagy valaminek a kihasználása árán történik. Sokat beszélegtünk erről, sokszor előjön a téma és eddig arra jutottunk, hogy az egyetlen igazi megoldást a (mindennemű) fogyasztás mérséklése jelenti.
Vissaztérve a vegán életmódra, az átállás egyáltalán nem volt nehéz, de nyilván az étkezéseink és bevásárlásaink plusz figyelmet és gondolkozást igényeltek a mindennapokban. Az átállás nehézsége nagyban függ attól, hogy a korábbi táplálkozás mennyiben volt más, a mi étrendünk alapvetően zöldség és gyümölcs alapú volt korábban is. A tejtermékeket és a tojást kellett megtanulnom pótolni, az omlettet, palacsintát, bundáskenyeret, kevert tésztákat vegánosítanom kellett. Mivel az internet tele van jobbnál jobb receptekkel, inspiráló képekkel, blogokkal és gyakorlatilag a csapból is ez a téma folyik nem olyan extrém ez az életmód, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Az alapanyagok elérhetőek, válogathatunk a webshopok kínálatából, akik bizonyos összeg felett, ami nálunk egy átlagos bevásárlásnak felel meg, házhoz hozzák a rendelést. Az áruk nem olcsó, de összességében nem érzem drágábbnak a vegyes táplálkozásnál, hiszen a sajtok, joghurtok, méz vagy jó minőségű sonkáknak is megkérik az árát, ugyanígy megtalálhatóak a drágább hozzávalók a vegán étkezésben is. Az egészségre költeni pedig a legjonn befektetés, így ha az egészséges életmód bizonyos vonatkozásokban drágábbnak bizonyul, még mindig olcsóbb mint egy élethosszig tartó gyógyszer szedése vagy krónikus betegség kezelése vagy bármilyen orvosi beavatkozás. De én hiszem azt, hogy nem kell feltétlenül drágábbnak lennie annak, ami egészséges és ami drágábbnak is bizonyul, kiderül, hogy hosszú távon mégiscsak az az olcsóbb. A vegyes táplálkozásnál sem preferáltuk a csomagolt, félkész ételeket, amelyek gyorsak, kényelmesek és bár megkönnyítik a konyhában eltöltött időt nyilván drágábbak is és nekem valahogy instant megoldások, még akkor is ha természetes összetevőket tartalmaznak. Így a vegán étrendben is a friss alapanyagokat részesítjük előnyben, nem veszünk mindenféle liszt és porkeverékeket, előre elkészített ételelet és a más csomagolt, dobozolt, iparilag előállított termékeket igyekszünk minimalizálni. Divat a vegán és a különböző mentes étrendek, sokan igyekeznek ezt meglovagolni, üzletet csinálnak belőle az egészséges életmód és a környezetvédelem elvei mögé bújva népszerűségre és jó sok pénzre tesznek szert. A nagy kínálat előnyei mellett oda kell figyelni, hogy az ember ne dőljön be a csoda élelmiszereknek, amelyek tápértékben semmivel nem jobbak, mint amiket maga is el tud készíteni. Fél életemet (ha nem a háromnegyedét) a konyhában töltöm, és bevallom néha szeretnék kevesebbet hogy más jó dolgokra is több időm jusson, de valahogy nehezen visz rá a lélek az instant megoldásokra. Nekem a muffinhoz, a nudlihoz, a kenyérsütéshez, magához a főzéshez, ételkészítéshez hozzátartozik az valapanyagok kimérése, a kutyulás, öntögetés, a rászánt idő, így egy zacskóból kiöntve bàrmilyen jó vagy egészséges, nem ugyanaz az esti vacsora vagy vasárnapi ebéd. Ezzel együtt megértem (én ne érteném?) ezeknel a termékeknek a módjával való alkalmazását, mert mindenkinek más az èletmódja és fontossági sorrendje, van létjogosultsága az instant megoldásoknak is. Nincs cselédség, háztartási alkalmazott (a béke kedvéért) egy modern nő a konyhájában csak magára, a gépeire támaszkodhat és időnként jól jön nekem is a falafel por, az üveges borsó meg a puffasztott búza. Az arányok a fontosak.
A vegán étrend ebből a szempontból is ideális számomra, az ételek elkészítése átlagosan harmad annyi időt igényelnek, kevesebb az előkészítés, sütés, főzés. Főleg a desszerteknél figyelhető meg számottevő különbség, sok a nyers alapanyag, amit csak keverni vagy turmixolni kell.
Még annyit szerettem volna a vegánsággal kapcsolatban leírni, hogy milyen érzés. Vegánnak lenni. Nem szeretem a cimkéket, mert leegyszerűsít az embert, fogalmakat, elveket. Másrészt elköteleződéssel jár, vannak, akik nem is szeretik magukat “vegánnak”hívni, mert bizonyos dolgokat, nem tartanak be és így egyszerűbb, ha ők inkább nemvegánok. Én azt gondolom, ahogy a vegánság definíciójából is következik, hogy a fontos nem az, hogy elmondhassuk magunkról, hogy vegánok vagyunk és ez különlegesebbé, jobbá vagy érdekesebbé tegyen a többi embernél, hanem a folyamat, a változás és mindenknek egyénileg kell megítélnie, hogy számára mi mennyiben és mennyi idő alatt válllható, megvalósítható.
Mi Húsvét környékén foglmaztuk meg egy beszélgetés során, hogy amit érzünk arra a legjobb szó a megkönnyebbülés. Megkönnyebbült a testünk, de ami még fontosabb: a lelki megkönnyebbülés érzése. Amikor beszélgettünk arról, hogy ki mit érez a hagyományos húsvéti ételekből való kimaradásról, mint a sonka, tojás, ugyanazt az érzést fogalmaztuk meg Ricsivel. Kicsit, talán mindketten féltünk, hogy a másiknak megfosztottság érzése van a közelgő ünnep miatt, de mint kiderült éppen ellenkezőleg. Sőt, jó érzés kimaradni belőle, hogy nem veszünk részt valamiben, amibe belegondolva egyébként is rossz érzésünk volt, csak korábban elnyomtuk ezeket a gondolatokat, magyarázatokat gyártottunk rá (nem fáj neki, ezért tenyésztik, ez így természetes, kell a kiegyensúlyozott étrendhez stb) mert erősebb volt a társadalmi késztetés, a megszokás, mint a saját belső hangunk. Nem kerülnek olyan dolgok az asztalunkra, a testünkbe, amit korábban ha fenntartásokkal ugyan, de fogyasztottunk és nem jelentett mást, mint ízt, élvezetet és táplálékot, ami erőszakkal jött létre, erőszakkal halt meg és vált azzá, ami számunkra korábban a táplálkozás természetes részét képezte: kolbásszá, szalámivá, hússá... Tiszta érzés, hogy a táplálkozásunk nem kerül más élőlények szenvedésébe, életébe, a megfosztottság helyett sokkal inkább a béke jár át bennünket, egység a természettel, a bennünket körülvevő csodálatos világgal, amiben jó érzés úgy létezni, hogy minél kevesebbet ártunk.
„A veganizmus egy olyan filozófiai és életmódbeli irányzat, amely arra törekszik – amennyire megvalósítható és lehetséges –, hogy kizárja az állatok kizsákmányolásának, kihasználásának minden formáját illetve a velük szemben elkövetett kegyetlenségeket étkezési, ruházkodási vagy más célokból, továbbá támogatja az állatok kihasználásától mentes életforma és alternatívák növekedését, népszerűsíti az emberekre, az állatokra és a környezetre gyakorolt pozitív hatásait. Étkezési szempontból pedig kizárja az összes részben vagy teljesen állati eredetű alapanyagot.”
“Ő nem mindanható, ahogy mondják, nem Ő az, akitől minden ered, ami itten nő és él. Ő nem áll felettünk. Csak mellettünk van Ő, és olyan, mint mi magunk, s mint mi magunk, ismeri a félelmet, a szükséget, a fájdalmat, hasonlatosan hozzánk. Őt is le lehet győzni, és akkor ott fekszik tehetetlenül a földön, mint mi...Valaki más van mindnyájunk fölött...mifölöttünk és Őfelette”
/Félix Salten: Bambi/
