2017. április 6., csütörtök

Húsvéti készülődés a gyerekszobában


A barkaágak már évek óta megvannak, egy bácsitól vettem őket, aki a városban egy kiskocsiról mindig az évszaknak megfelelő ágakat árulja: ősszel csipkebogyót,  karácsony előtt fagyöngyöt, tavasszal pedig gyümölcsfa ágakat és barkát. Amikor éppen nincs más, akkor pedig a saját készítésű vesszőkosaraival kocsikázik le-föl a városban. Évközben a szekrény tetején pihennek, Húsvét előtti hetekben azonban lekerülnek a horgolt tojásokkal, fanyuszikkal és madarakkal együtt és közösen feldíszítjük őket. A gyerekeknek külön húsvétfája van a szobájukban, amire én készítettem a díszeket, rózsás, kockás anyagból varrt kakasokat, csibéket és színes textillel bevont karton tojásokat akasztunk rá és csaknem minden évben készül valami új. Olyan jó elővenni, kipakolni, rendezgetni a díszeket, érezni a lakásban is, hogyan váltakoznak az évszakok, ünnepek. A tél meghitt csendjéből és meleg színeiből jólesik átváltani az élénkebb, üdébb tavaszi színekre, ahogy jólesik a márciusban kezdődő hajnali madárcsicsergés és a tél komor, borongós egyhangúsága után a játékos, kiszámathatatlan április, napsütéssel, széllel, esővel, hol tízfokkal, hol huszonöttel.
Szeretek varrni, főleg az otthonunkba, párnákat, terítőket, dekorációt, de leginkább babákat, figurákat a gyerekeknek mindenféle kedves dolgot. Ünnepek előtt különösen elkap az alkotási láz, évről évre új dolgokkal egészülnek ki a gyűjtemények.  A varrás egy nagyon összetett dolog, kell rajzolni, vágni, szabni, ragasztani, vasalni és én minden velejáróját szeretem. A folyton bekapcsolt vasaló kattogását, a gőzölés után kihülő textilek jellegzetes illatát, a varrógép zakatolását, a különböző méretű, hosszússágó ollókat, vonalzókat, tűket, gombolyagokat.  Gyerekkorom óta elbűvölnek a színes gombok, cérnák, anyagok, a nagymamám és a nagynéném is varrónő volt, mindkettőnél heteket tölöttem nyaranként és imádtam a nagy anyagos ládáikban turkálni, kiborítani a gombos dobozaikat, vagy a színes mindenféle méretű gombostűket rendezgetni. Próbálgattam a gyűszűket, szarka természetem nagy örömet talált a varrógép fiókjaiban való keresgélésben. Elbűvöltek a mélyükön lapuló kincsek, egy szép gomb, színes cipzár, tarka tűpárna, mintás szalagok - mára már saját készletem van, saját fiókjaim, dobozkáim, amikben a kutatást Rebeka élvezi hozzám hasonlóan. Előfordult, hogy a bőröndömben nem volt az időjárásnak megfelelő ruhadarab, kellett volna egy mellény, egy kiskabát, egy napozósapka. Leültek a gép elé és megvarrták egy-két óra alatt, egy délután alatt. Akár a mesében, csiribá-csiribú és már készen is voltak. A sokminden szépségből, színes cérnából, gyönyörű anyagból pörgős szoknyákat, virág alakú kalapokat, kifordítható pizsamákat, kabátokat varázsoltak nekem és a húgomnak. 
 A belvárosi méteráruboltokban névről ismernek, nemcsak engem már a gyerekeimet is, akik eleinte a babakocsiban szenderegve, majd később egyre aktívabban vettek részt a beszerző körutaimban. Imádnak a gombboltba menni, ahol mindent el tudok intézni, amíg a plafonig érő, körbeforgatható, apró fiókos állványban nézegetik az ezernyi gombot. Ruben névnapjára készítettem egy Pinokkiót, bár Rebeka jobban értékelte. Volt itthon szép, míves régi kalitkám, egy becses szerzeményem a tihanyi vásárból. Varrtam bele két galambot, textilvirágokat tettem rá és két Bogár kisasszony lett a lakója. A tojásokat még évekkel ezelőtt készítettem, középen karton van és arra ragasztottam rá kétoldalt textilt. Technokollal dolgoztam, nekem a textil ragasztók nem váltak be, ha ügyesen eltalálom a megfelelő mennyiséget, nem üt át a ragasztó az anyagon. Mindig vannak maradék csipkéim, azokat használtam a díszítéshez. A gomba pedig egyszerűen kellett, mert olyan... mesebeli. Meg markolnivaló a formája, Rebeka mióta megvan ezzel alszik.
Persze én nem tudok úgy varrni, mint a nagymamám vagy a nagynéném. Sajnos nem tanultam meg tőlük, csak a szeretetét. De igyekszem. Amikor az életet nagyon bonyolultnak, összetettnek, kiszámíthatatlannak érzem, végtelenül megnyugtató leülni a kreatívos sarkomba, kinyitni egy Tildás könyvet és nézegetni a figurákat, átmásolni a szabásmintát sütőpapírra, anyagokat választani hozzá, majd miután megvarrtam életre kelteni: kivasalni, kitömni, arcot rajzolni, ruhát varrni neki. Akárcsak Geppetto a mesében, én is megszeretem ezeket a kis figurákat. És varrás közben, mintha kinyílna egy titkos ajtó, vissza a gyerekkorom nyugalmába, biztonságába, az anyagok közé és a varrógép zakatolásába, a légyzümmögős, lassú délutánokba, amikor még mindenre volt idő és egy nap végtelennek tűnt a reggeli ébredéskor. 



























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése