2017. április 11., kedd

A Húsvét nálunk




Nehezen tudom eldönteni melyik ünnepet szeretem jobban, a Húsvétot vagy a karácsonyt. Évről évre is változik, hogy melyiket érzem jobban sikerültnek. A Húsvét talán stresszmentesebb, kisebb eséllyel válik a készülődés görcsössé, a menete erőltetetté, lehet, hogy éppen attól lesz olyan jó, hogy az ember valahogy kisebb várakozással néz elébe. Ha rádásul szép idő van, olyan időszakra esik, amikor minden virágba borul, rózsaszínek a fák, tarka tulipánok, nárciszok, jácintok virágzanak mindenfele és orgona illatú a levegő,  lehet a szabadban enni, ücsörögni, biciklizni, akkor a Húsvétot szeretem jobban. Ilyenkor a családdal vagyunk, ahogy a többi ünnepet, ezt is szeretjük nagycsaládi körben eltölteni, jó hosszú asztal körül, jó sok süteménnyel, nyüzsgésben, beszélgetésben. Ha lehet napfényben. Ilyenkor nagyokat biciklizünk, simogatni, ölelgetni való bárányokat, kecskéket keresünk, nem a multikban, hanem lehetőleg falun, természetes élőhelyükön élő boldog állatokat. Van jó pár ilyen szép emlékem, amióta a gyerekek megvannak szinte minden Húsvét nagyon jól sikerül, mint a legtöbb dologhoz, ehhez is hozzáad az a plusz öröm, amit a jelenlétük nyújt. Anyaként jobban készülök, izgatottabb vagyok és jobban megérint az ünnep varázsa, és azt is jó megélni, hogy ezt látom a többi családtagon a nagyszülőkön is. 
Megközelítőleg ugyanannyit készülődök rá, mint a karácsonyra. Mindkettőre kidekorálom a lakást, kézműveskedünk. Karácsonyra fenyőfa, csillag és angyalka alakú kekszeket sütünk, Húsvétra bárány, kacsa, nyuszi és pillangó alakúakat. Karácsonykor karácsonyfát díszítünk, Húsvétkor pedig Húsvétfát. Megvannak a kedvenc filmjeink is, éppúgy, mint karácsonykor, igaz, kicsit rövidebb a lista és inkább személyes kötődés indokolja a Húsvéti, tavaszi hangulatukat, de nekem az Amelie csodálatos élete, a Csokoládé, és a Sörgyári Capriccio olyan hangulatú filmek amiktől tavaszi virágillatos, majálisos jókedvem lesz és legszívesebben magamhoz ölelném az egész világot.  Húsvétkor is megvannak az ételek, amelyek az ünnepi asztalunk hagyományos részét képezik. A sonka-tojás-torma mellé mindig saját készítésű fonottkalácsot eszünk, csak egy kicsit tart tovább, mint a pékségben megrendelni és sorban állni érte, néha nem kel meg eléggé, néha nem sül meg rendesen, egyik évben az élesztő nem az igazi, a másikban meg a tejszín marad ki, de a miénk, és így is jobban ízlik, mint a bolti. Nálunk a spárga és a spenót is elengedhetetlen köret, ami attól is különleges, hogy általában a húsvéti időszakban érkeznek az első szállítmányok a piacra és mi már várva várjuk, február óta a spárgával, és a zsenge hüvelyes cukroborsóval álmodom. A desszert a nagymamám zserbóján és anyukám mézes-krémesén kívül az én apró csokitojásokkal díszített hagymányos francia csokoládés pitém, ami remekül illeszkedik a nagy hármasba. És ráadásként Rebekával évről-évre készítünk csokifészkeket zabpehelyből, színes cukormázzal bevont mandulákkal megrakva a tetején, tojások gyanánt. Ezt kapják a locsolók, akiket várunk és szeretünk, és nem bújunk el, meg ki, ezen női feladat alól, hanem élvezzük és jókat nevetünk rajta, aztán este jól hajat mosunk. Egészen egyetemista korom végéig óriási buliként tekintettem rá, jöttek slaggal, szódásüveggel, vödörrel, volt, hogy mi is visszalocsoltunk, és aztán együtt száradtunk és sütiztünk a jobb híján apám ruháiban ücsörgő locsolókkal.
 Lapul a fiókomban egy kis zacskó kandírozott ibolya, már réges régen kaptam Ricsitől a kedvenc bécsi cukrászdánkban készítik, és valami igazán méltó alkalmat szerettem volna találni neki, de lassan addig tartogatom, amíg késő lesz, tavaly Húsvétkor megfeledkeztem róla. Idén nem fogok, valamire, valahogyan felkerül. Talán egy tejszínes fonottt kalács vagy kuglóf tetejére... Nem minden Húsvétkor de előfordul, hogy bonbonokat és trüffeleket készítünk, a Csokoládé című film után általában ellenállhatatlan vágyat érzek erre és a szürke-fekete cementlapokra na meg a vidéki életre. 
Szeretem ha az ünnepi készülődés nem rohanás. Nem találok ki annyi mindent, igyekszem visszafogni magam és idén főleg a gyerekekkel készíhető, végezhető dolgokra koncentrálok, így a sonka főzés és a bárány sütés megmarad anyukámnak, az anyósomnak és a nagymamámnak, mi a desszerteket és a köreteket készítjük és persze apró ajándékokat és dekorációt. Esetleg egy medevhagymás pogácsát, ha rossz lesz az idő és beszorulunk. Idén levegőre száradó gyurmából alkotunk, tojást festünk és képeslapokat készítünk a gyerekekkel én pedig ajtódíszeket és Rebekának egy filc könyvet kis rókákkal és baglyokkal, de erről majd később...







































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése