A mosható pelenkázásról - Zero Waste

Az egész úgy kezdődött, hogy télen, amikor leesett a hó nem szállították el a szemetünket, egészen egyszerűen nem jött fel a kukásautó oda, ahol lakunk. Nem volt nagyon vicces a helyzet, tekintve, hogy egy erdő mellett van a házunk, így ha kint hagyunk egy zacskó szemetet azt egy-két óra alatt szétkapják az állatok. Amikor megtelt a kuka és elkezdtük beletömködni az újabb zsákokat, ez meg is történt. Gumikesztyűben szedegettük az udvarról a szemetet, volt idő és lehetőség újragondolni, amiket ott találtunk. Egy alkalommal, csaknem két hétig nem vitték el a szemetünket és kreatív megoldásokhoz kellett folyamodnunk a tárolását illetően. Mivel nincs semmiféle melléképületünk, garázs, tárolók ilyesmi, és a házban sem tudtuk hova tenni, jobb híján az autóm csomagtartójába kezdtük el berakni a zsákokat, aminek jó részét a pelenka tette ki. Gyermekágyi időszak alatt úgysem vezethettem és mínusz fokok voltak, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Igaz, amikor anyukám, aki velünk volt, párszor elvitte a kocsit, vigyáznia kellett a kanyarokban, hogy ne a nyakában kössön ki a szemét. Szelektív hulladékgyűjtés, az számunkra teljesen sci-fi kategória.  Elméletileg létezik ugyan a faluban, két-három hetente jönnek és begyűjtik a házaktól, de azt mégis hova tennénk, mikor a sima szemetünket sem viszik el hetekig és annak a tárolása is gondot okoz. Ráadásul teljesen random időpontokban jönnek, az egész rendszer számomra követhetetlen és,  hogy az életemet a szelektív szállítás köré szervezzem, az jelenleg nem kivitelezhető. Mert például ha elmegyek piacra és éppen aznap van, akkor órákkal előbb ki kellene tenni, de mire odaérnének jó eséllyel már vagy a szél elfújja, vagy a kutyák vagy egyéb állatkák megbontanák. Egyébként meg a falubeliek szerint hol jönnek hol nem és ha nem megfelelő szögben, módon van kirakva, otthagyják, a szelektíves (és hagyományos) kukásautó után nyargalászó ember látványa előfordul mifelénk. Van egy hulladék udvar ugyan a közelünkben lévő városkában, de egyáltalán nem esik sem útba sem időben Ricsinek. Hétvége? Hát igen tölthetnénk szemétszállítással is akár. És nekem nagyon fontos, tényleg fontos a környezetvédelem, de azért azt mégis túlzásnak érzem, hogy egy másik városba szállítgassuk hétvégente a szemetet ennek jegyében. Mégsem  pár utcával arrébbról van szó és az idő, amit együtt tölhetünk mindennél értékesebb. Nagyon sokat beszélgettünk erről az egészről a fenti gondolatébresztő események hatására és arra jutottunk, hogy túl sok szemetet termelünk és igencsak meglepődtünk, amikor beköltöztünk a házunkba, hogy az átlagnál pár literrel nagyobb kukánkba is időnként alig fér el a szemét, amikor normális esetben hetente kétszer viszik el. (Már ha ugye elviszik). Az egyetlen megoldás, ha a szemetünket drasztikusan csökkentjük. Kézenfekvő volt első lépésként a mosható pelenkára váltás hiszen a szemét nagy részét a több zsáknyi pelenka tette ki (imádkoztunk, hogy ne süsse nagyon a nap az autót). Egyben látni két heti termést azért elég kijózanító élmény volt. Voltak fenntartásaim, a dolgot egy időre elnapoltuk és megmaradt gondolati szinten. Aztán instagramon megláttam egy fényképet mosható pelenkákról és annyira megtetszett a szekrényben sorakozó sok színes pelenka, hogy ráírtam az anyukára ismeretlenül, hogyan is működik ez a dolog. Egészen új képet kaptam a beszámolója és képei alapján a mosható pelenkázásról. Én mindig azt tartottam, hogy ez csak igazán elszánt anyáknak való, picit gusztustalan a kakis pelenkák tárolgatása, mosogatása és biztos nem is túl szép látvány az agyonmosott foltos pelenka a gyereken. Van ismerősöm, akinek az ismerőse használ és olyanokat mesélt, amik alapján ilyen kép alakult ki bennem.  Lehet, hogy kissé felszínes vagyok, hogy nem volt elegendő a puszta tény önmagában, hogy környezettudatos,  de nekem kellett az elhatározáshoz ez a benyomás, hogy a mosható pelenka szép és esztétikus, és a tapasztalatok, beszámolók, hogy a mosható pelenkázás vállalható, nem egy erőn felüli célkitűzés, ami pont nem hiányzik még a mindennapjainkból. Egyelőre két kisebb gyerek és egy újszülött mellett nem szeretném magasabbra tenni a lécet. Judit, az anyuka, akinek írtam, nagyon kedves volt és hihetetlenül készséges, olyan szerencsém volt, hogy egy igazi mosipelus rajongóra akadtam a személyében, aki minden információt megosztott velem, amire csak szükségem volt és az infókkal eggyüt a lelkesedése is átragadt. Szerintem többhétnyi utánaolvasástól és utánajárástól kímélt meg. Mivel neki ikrei vannak különösen hitelesnek tartottam a véleményét, nyilván nem mazochista, hogyha túl bonyolult és nehézkes lenne, nem vállaltta volna egyszerre két babával is.

A tanácsait követve elkezdtem összerakni a készletet. A magyar oldalakon elérhető mosható pelenkák szerintem elég drágák, 3-5000 Forintot egy pelenkáért kicsit túlzásnak éreztem. Az AliExpress-ről ennek töredékéért be lehet szerezni a pelenkákat és szebbnél szebbek közül lehet válogatni. Egyáltalán nem rossz minőségűek a rémhírekkel ellentétben és lehet találni nagyon is jókat, jó áron, átlagban 3-5 dollár egy darab. Használtan is nagyon szép állapotúakat lehet venni a vaterán, jófogáson, meg különféle csoportokban, én a faluban is kaptam egy anyukától, a pelenka belsőket jórészt használtan szereztem be. Nemcsak, hogy nem zavaró, de még inkább környezettudatos és nem utolsó sorban pénztárcakímélőbb is. Csaknem két hónapba telt mire annyi mosható pelenkám lett, hogy már egyáltalán nem használunk mást. Ahogy a készlet növekedett úgy tértünk át szépen lassan teljesen a mosható pelenkára. Nekem legjobban az egyszerű külön külső (nem zsebes, nem csónakos), külön belső rendszerű pelenkák jönnek be. Itt van egy vízhatlan PUL (poliuterán fimrétegre laminált textília) külső és ebbe kell tenni a belső nedvszívó réteget, én többféle belsőt használok, napszaktól, programtól függően.  A Monapel márka Praktika elnevezésű belsője az egyik, ez úgy néz ki, mint egy eldobható pelenka, csak éppen mosható, még soha egyetlenegyszer sem volt baleset, hogy kifolyt volna vagy átfolyt volna, szerintem atombiztos. Eleinte a nevéhez híven tényleg nagyon prakitukus volt egy kezdő mosható pelenkázó anyukának, mert csak fel kellett adni, az eldobható pelenka textil változata. Ma már tíz máspdperc alatt meghajtogatom a tetra pelenkát, amit pelenkacsattal rögzítek, amibe formára varrt többrétegű betéteket, vagy prefold pelenkát teszek, ami egy több rétegű, téglalap alakúra hajtogatott és összevarrt pamut vagy bambusz szövet, ezeket tetszés szerint tudom variálni, a tetra pelenkába betétet rakni, vagy két betétet használni és így tovább. A kedvenceim az éjszakára használt gyapjú pelenka külsők, annyira puhák és természetesek és olyan jó érzés ráadni őket Rózára, ráadásul ajándékba kaptam őket egy ovis anyukától, akinek a kisfiát már kiszolgálták. Talán titkon abban reménykedem, hogy velük együtt átörökítem Rózára a régi és használt dolgok iránti rajongásomat is... Ezekhez a gyapjúpelenkákhoz belsőnek egy csodaszép megkötős pelenkát használunk a Disana márkától, ebbe szoktam még egy betétet vagy prefoldot rakni. Este nyolctól reggel nyolcig ebben van és még egyszer sem volt probléma. A külsőt elég kiszellőztetni, ezen meglepődtem, de valóban működik, pár óra szellőztetéstől, olyan lesz, mintha kimostam volna. Ahhoz, hogy vízzáró legyen időnként lanolinnal kell kezelni, de ezt elegendő minden második, harmadik mosásnál, de mivel mosni is alig kell, így túl sok munka nincs vele. Kettő van belőle mindössze, egyelőre nem érzem, hogy szükség lenne továbbiakra, pedig minden éjszaka ez van Rózán. Ezeken kívül van zsebes pelenkánk is, ami azt jelenti, hogy a pelenka külsőben van belülről egy zseb, amibe bele lehet rakni a belsőt, betétekkel, tetra vagy prefold pelenkával kitömhető. Előnye, hogy előre összekészíthető, így nagymama, apuka is könnyedén bepelenkázza vele a babát, mert így csak rá kell kapcsolni, mint egy eldobhatót, nem kell belehajtogatni, igazgatni a belsőt. Hátránya viszont, hogy az egész zsebes pelenkát mindig ki kell mosni, míg ha külön külsőbe belerakjuk egyszerűen a belsőt, akkor nagyon sok esetben a külső egyáltalán nem lesz koszos és újra lehet használni. Én kifejezetten élvezem a hajtogatást a tetra és prefold pelenkákkal, meg a különféle belsők variálását, kicsit úgy érzem magam, mint gyerekkoromban, amikor babáztam, egyfajta játék. A mosható pelenkázásban éppen ez az egyik, ami nagyon tetszik, hogy a pelenkázás nem két mozdulat, hanem egy kis szeánsz. Szeretek odaállni a szekrény elé és a szépen behajtogatott pelenkák közül választani, hogy melyik, fajtát, színűt, fazonút adjam rá, aztán kimenni a mosókonyhába és kimosni, beáztatni amit levettünk, mosás után teregetni őket... talán kicsit bizarrnak hangzik de én élvezem ezt a pepecselést, ami mindössze pár perccel tart tovább, mint egy eldobhatóval pelenkázni, mégis valahogy jobb érzés. Miközben ott a lélekemelő tudat, hogy kímélem a környezetetet, a babámmal is jót teszek, hogy természetes anyagokba teszem az érzékeny kis babapopsit és még esztétikailag is élményt jelent számomra a mosható pelenkák látványa. A plusz odafigyelés pedig, amit a mosható pelenkázás igényel közelebb hoz minket Rózával, más kapcsolatot jelent a pelenkázás közben.  Jóval nagyobb ráhangolódást igényel, mint az eldobható pelenka, amit rutinszerűen felad az ember és az egyetlen személyre szabható benne az, hogy milyen időközönként cseréli ki. A mosható pelenka az eldobható pelenka uniformizáltságából belépést enged az egyedi igényekhez szabott pelenkázásba és így sokkal személyesebb, a törődés egy más fokát jelenti (számomra). Lehet, hogy nagyon távoli az összefüggés, de egyszerűen imádom a gondolatot, hogyha különleges törődést adok a gyerekeimnek, odafigyelek arra, hogy mivel és hogyan veszem körül őket, attól erősebb lesz az önbecsülésük és egyszer ők is jobban oda fognak majd figyelni magukra és másokra (ez esetben a környezetre).  Nem lehet elég korán elkezdeni a környzettudatosságra való odafigyelést, ezekkel az apró lépésekkel is közelebb visszem a gyerekeimet hozzá, hiszen nálam csak Rebeka és Ruben, a két nagyobb gyerekem lelkesebb a mosható pelenkák teregetésénél, hajtogatásánál, amit Róza is a mózeskosarából figyel minden alkalommal. Mint tudjuk, egy tett felér ezer szóval,  nekik ez már nem régről visszahozott forradalmi vívmány lesz, hanem egy olyan magától értetődő és természetes dolog, amit most szívnak magukba a közös teregetésekkel, mosásokkal, pelenkázásokkal. Nagyban motivál, hogy nekik példát mutathatok. Nálam az is fontos érv a moshatózás mellett, hogy nagyon felszabadító érzés leszakadni a drogeria marktoktól való függésről, a jaj már csak ennyi pelus van, venni kell megint gondolat és problémakör elengedése. Külön örömet szerez a fogyasztói függésből való minden kis szabadulás, a háló apró lépésenként történő lazulása. Amiket eddig írtam nem kinyilatkoztatásnak szántam, mert természetesen nem gondolom, hogy attól valaki jobban szereti a gyerekét, hogy milyen pelenkát használ, és én nem is szeretném, hogy ez a szülőségnek, anyaságnak egy újabb mesterséges fokmérője legyen, amiben versenghetnek, egymásra licitálhatnak az anyák és szorongást meg bűntudatot kelthetnek egymásban. Véletlenül sem szeretnék ennek ilyen felhangot adni, egyszerűen azt próbálom szavakba önteni, hogy nekem miért szimpatikus ez a dolog és bennem milyen érzéseket vált ki. Tetszett a mosható pelenkahét kezdeményezés is, éppen azért tartom jónak, mert én is így találkoztam vele, hogy egy másik anyukánál megláttam, rácsodálkoztam, hogy milyen szépek majd ő elmondta, hogy milyen jó dolog, ezzel leépítve ismeretlenül is az előítéleteimet és fenntartásaimat. Hátha más is így lesz mint én, hogy kedvet kap, mert meglátja egy fotón vagy elolvassa valakinek a véleményét. Tudom sokan a szemüket forgatják, hogy miért kell egyből téríteni, meg mindenből mozgalmat csinálni, de ha valami jó, akkor nem baj az ha figyelmet kap a közösségi médiafelületeken a sok egyébként lényegtelen dolog és reklám mellett, egy kis tartalom, mondanivaló sem fog megártani. A hulladékmentes élettér kialakításában fontos szempont nekünk is a vállalhatóság, hogy mi az, amit hosszú távon vállalni tudunk anélkül, hogy ez erőnkön felüli nehézsgeket, kihívásokat jelentene számunkra. Nekünk a szelektív hulladékgyűjtés jelentett túlzott kilépést a komfortzónából a jelenlegi körülmények és lehetőségek között (cserébe, csökkentünk, meg komposztálunk és szemétszedési akciózunk és sokmindent mást csinálunk), más meg a mosható pelenkával van úgy, hogy neki ez túl sok és nem tudja vállalni, mert például nincs hova rendszeresen teregetnie, tárolnia vagy egyszerűen több tízezer forintja beruházni a rendszerbe. Van ilyen. 

De ha valakinek szimpatikus, gondolkozik rajta és minden megvan csak éppen egy utolsó lökés kellett, akkor remélem megadtam.

Az eldobható pelenkával együtt elhagytuk a nedves törlők használatát is, minden pelenkázásnál langyos vízzel csap alatt történik a popsi mosás. Eleinte macerásabbnak tűnt, de körülbelül egy nap volt átállni rá. Nagyban meggyorsítoták az átállásunkat a nedves törlők káros anyag tartalmáról keringő cikkek.

Ui: Azóta találtunk szelektív hulladékgyűjtőt, ami útba esik, igaz egészen a Városligetig kell autóztatni a szemetet, de legalább útba esik. Szép lassan mindenre lesz megoldás.

Az én készletem:

Külsők:

9 sima PUL  patentos pelenkakülső

2 zsebes pelenka külső

2 gyapkú pelenka külső

Belsők:

5 bambusz prefold pelenka

5-6 tetra pelenka

18 darab betét (bambusz és microfiber)

6 darab Monapel Praktika belső

3 Disana megkötős pelenka

Ezzel elegendő minden másnap mosni, talán ritkábban is elég lenne, de ha megtelik az áztató vödör én szeretem kimosni.

Mosás, kezelés

Miután leveszem őket, egyből átmosom meleg vízben a DM galleseife marhaepe szappannal (199 Forint), megdörgölöm a foltokat, amik úgy hatvan hetven százalékban ettől el is tünnek. Az anyatejes szétfolyt kakit nagyrészt beszívják a pelusok, amit nem, azt meg simán lemosom a csap alatt, de most találtam egy kifejezetten kicsi babákhoz való anyatejes székletfogó kendőt azt fogom bevetni, így talán még ennéln is egyszerűbb lesz. Majd beáztatom egy fedeles vödörbe, amibe teszek egy dl 20%-os biológai erjesztésű ecetet és pár csepp teafa olajat és időnként egy-két kanál mosószódát is. A külsőket többnyire kézzel átmosom, mert szinte sohasem lesznek koszosak, így elég szappannal átmosni és már teregethetőek is. Mosózsákba mosom a pelenkákat, külön a tépőzárasokat, külön a patentosokat és külön a megkötőseket és prefordokat. Mosószernek mosószódát és némi pormosószert használok, de éppen ki szeretném próbálni a pormosószer helyett a mosódiót, mert szeretnék csak természetes anyagokat használni a mosás során. Előmosom ecettel és a DM saját márkás fertőtlenítő folyadékkal (egy nagyobb műanyag kupakba öntöm és berakom a ruhák közé) és ecetet használok az öblítéshez, pár csepp teafaolajjal, amitől csodás illatuk lesz. Hatvan fokon mosom ki őket. 

A pelenkáim ragyogó fehérek.

A dolgot nagyban megkönnyíti számomra az, hogy van mosoókonyhám, így az állandó teregetésnek van kényelmesen helyem, anélkül, hogy zavaró lenne és a pelusok is nyugodtan ázhatnak és ha nem áll módomban azonnal kimosni pelenkázás után, senkit nem zavar a mosókonyha csaptálcájában, Ebbe a háztartási helységbe senki nem megy be kezet mosni vagy másért, így ott szabadon garázdálkodhatok a pelusokkal. A mosókonyha nagyon jó dolog, ha valaki építkezés előtt áll, csak ajánlani tudom, ne sajnálja rá azt a 4-5 négyzetmétert.

Itt van néhány hasznos videó, a pelenkák hajtogatásáról, feladásáról.

Az első kettő videó a tetra pelenka hajtogatását mutatja be.

Prefoldok hajtogatása:

Ez a gyapjúpelenka külsők lanolinozását mutatja be.

*

*

Zero waste - Szép új világ?

A kevesebb több. Szinte mindig és mindenben.

Szerintem korunk egyik legnagyobb kihívása a túl sok cucc, túl sok választási és egyéb lehetőség. Rengeteg dolog közül választhatunk, tárgyak, életforma, programok, gyereknevelési stílus miegyéb. Mindenre van valami szuper szer, megoldás, tárgy, ami az ígéret szerint majd boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá tesz. Közben talán észre sem vesszük, hogy az egész élet arra megy rá, hogy ezeket hajszoljuk, előteremtsük, majd fenntartsuk. A kevés szabadidőt érszrevétlenül benyeli a fogyasztás, ami nem szükségszerűség, hanem hobbi, a webshopok bújása, vásárlás, a tárgyak halmozása, cserélgetése, mindenből van mindig újabb, jobb. Ma már nem kell elmenni a filmet előhívatni igaz, de több ezer kép és videó a telefonon sosem lesz rendszerezve, leválogatva, csináljuk mert elfér, így talán elveszik az az egy kép is, ami egy korszakot fémjelezhetne, amit a mi szüleinknek anno sikerült rólunk elkészíteni és bekeretzve kilógattak a nappaliban... A gyerekeknek millió játéka van mégis unatkoznak, mert nem veszik észre a szüleik, hogy puszta jóindulatból agyonnyomják a gyerekkorukat, a telezsúfolt gyerekszobákkal és programokkal teli napokkal. Egyszer olvastam, hogy az teszi az embereket leginkább boldogtalanná, ha nem tudnak dönteni, a döntésképtelenség lelkiállapota, az őrlődés. Márpedig ez a sok választási lehetőség semmi mást nem okoz, mint bizonytalanságot. És még valamit. Túl sok fogyasztást a tárgyakból, programokból és úgy általában mindenből. Bemegyek a könyvesboltba és nem találok jó könyvet, bár tömve vannak a polcok. Jól szimbolizálja ez korunkat, csak annyira higult fel az irodalom, mint minden más. A minőség külön odafigyelést, keresgélést jelent. A supermarketek polcai is tele vannak, de egyik fele a kapható dolgoknak emberi fogyasztásra nem igazán alkalmas a másik fele pedig egész egyszerűen nem szükséges. Kapok előre csomagolt, párolt, főzött, fagyasztott mindent, de olyan alapélelmiszert mint a kenyér, magamnak kell sütnöm, ha normálisat akarok. A dolgok folyamatos beszerzése kitölti az időnket és gondolatainkat és megakadályozza a jelenlétet, az itt és most megélését. Termelőket és mindenféle kispiacokat kell külön felkutatni, vagy magunknak megtermelni, előállítani a dolgokat, ha minőséget szeretnénk. És a legbosszantóbb, hogy sokminden úgy van kitalálva, hogy véletlenül se tudjunk kilépni a fogyasztói spirálból. Megvesszük, tönkremegy, javítani nem lehet. Kezdődhet előröl egy újabb holmi felkutatása, beszerzése, ami megint idő, pénz és energia és csak ideig óráig lesz jó. Bizonyos dolgokat mintha direkt nem időtállónak szánnának, hogy újra és újra megvehessük, holott egy életben elég lenne egy is belőle, de akkor miből gazdagodna meg a gyártó. Közben pedig gyűlik a szemét. Sokmindenről annyira elhitették velünk, hogy nem lehet nélküle élni, hogy el sem gondolkozunk rajta, hogy kell-e. Vesszük. Rajta van a listán, alap. Sémák, amiktől nehéz megszabadulni, mert nem is tudunk a létezésükről. 

Régóta próbálkozunk mi is, több kevesebb sikerrel tudatos fogyasztókká válni, racionalizálni a kell-nem kellt és megtalálni az egyensúlyt, az arányokat, megtanulni a rendelkzésünkre álló javakat, legyen az pénz, idő vagy lehetőség túlzások nékül élvezni. Az északi népeknek van erre egy szavuk, lagom, ami sokmindet kifejez, de a szó szerinti jelentése az, hogy éppen elég. Számtalan könyv íródott a témában és bár így sosem fogalmazódott meg bennem, hogy “lagom életmódra vágyom”, mikor elolvastam nagyon sok mindenben magunkra ismertem, vagy legalábbis arra, hogyan is szeretném csinálni a dolgokat. Ugyanígy a zero waste kifejezéssel lefedett szemlélet is  azonnal kellemesen, bizsergetően ismerős volt. Utálom a műanyag cuccokat, megint az esztétikával fogok elsőként jönni, de fizikai fájdalmat okoz a fürdőszobánkban a műanyag tarka fogkefék és eldobható borotvák látványa, a műanyag étkészletektől is a frász kerülget, egynél többször egyik gyerekem elé sem volt szívem odatenni. Mániákusan cserélek minden műanyag dolgot, ha találok rá alternatívát, tettem ezt minden környezetkímélési cél nélkül, pusztán maga az anyagtól való idegenkedés miatt. Könnyen beszerezhető, viszonylag olcsó, nem strapabíró és időtálló, és mostmár fontos ez is: soha le nem bomló. Az életünket elborítja ez a sok cucc és lehetőség (meggyőződésem, hogy nemcsak fizikai síkon és dimenzióban értelmezhető a probléma) és ez egyre több mindenkit zavar így jött divatba a zero waste, a lagom szemlélet és életmód, a letisztult és minimál design,  a vintage, a régi dolgok újragondolása és felértékelése, de nem csak a lakberendezésben, hanem a gasztronomiában is hódít a tiszta táplálkozás, a vegán és a minden mentesség.  Divat minden, ami régimódi, egyszerű és természetes, a kötés a horgolás, a varrás, a gazdálkodás, a falun lakás. Nem véletlenül vonzóak ezek,  levegőre vágyunk, fuldoklunk a szeméttől, minden értelemben. Ez korunk kihívása, hogyan lehet ezt megfékezni, másképp élni és egy tisztább, egyszerűbb szemlélettel kicsit visszatérni az alapokhoz és egy élhetőbb életet mutatni és adni azoknak, akik utánunk jönnek. Így a zero waste jóval több és mélyebb jelentést kap, mint egy textil zsákokon, cipőkön és lassan mindenhol megjelenő divatos szlogen. Egy korszak legnagyobb kihívására adott válaszoknak, próbálkozásoknak az összessége, amely jóval túlmutat a környezettudatosságon is és talán egy olyan új generációt termel ki, akinek már nem alternatív lehetőség a mosható pelenka, az adalékmentes élet és a szelektív hulladékgyűjtés, hanem magától értetődő választás. A mi szüleink generációja még örült, hogy a harmadik gyereknél végre lett eldobható pelenka és a vintage is azt juttatja eszükbe, amit inkább a hátuk mögött kívántak hagyni. Lecsengett a szocializmus, jött a sok nyugati újdonság, kit érdekelt akkor még mindez, az emberek nem éppen az elhalmozástól szendvedtek akkoriban. Elképzelhetetlen volt, hogy ez valaha probléma lesz. És nem telt bele harminc év.



Szeretnék írni a közeljövőben pár rövidebb bejegyzést a témához kapcsolódóan, de a zero waste keretein túl mutatóan, más dimenzióban is értelmezve ezt a szemléletet.  A moshatópelenka lesz az első téma, kipróbáltam, bevált, ma már csak azt használunk, így saját tapasztalatokat és élményeket tudok ezzel kapcsolatban megosztani. A kemikáliák elhagyásáról, mint a sampon, balzsam, fogkrém, tisztítószerek alternatíváiról és az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról fog szólni a következő írás. És persze arról, hogy az egész szemlélet, hogyan ivódott be szépen lassan a tudatunkba, hogyan ébredtünk rá arra, hogy az amit csak mi teszünk is számít főleg azért, mert minden tettünket immár három éber kis szempár követi, és a mi felelősségünk, hogy kialakítsuk ezt bennük, ami azért is nehéz mert mi is most tanuljuk ilyen szemmel nézni és értékelni a világot. De az elhalmozásnak a szó minden értelmében ők és az unokáink lesznek az igazi áldozatai, ha nem változtatunk. Szeretnék írni a cucc mentes, egyszerűbb életről, mint szemléletről, ami kicsit olyan, mint a mentes táplálkozás,  csak az élettérben jelenik meg, bizonyos dolgokat, jelenségeket egyszerűen nem engedünk be az otthonunkba, vagy minimalizáljuk a jelenlétüket, hatásukat. Több kevesebb sikerrel évek óta dolgozunk ezen.