Annyira jól sikerültek a levegőre száradó gyurmából készült díszek és olyan jó program volt, hogy vettem cserépszínűben is, hogy azt is kipróbáljuk. Eldöntöttem, hogy ez lesz az idei húsvéti ajándékunk, ha már így belejöttünk lesz belőle annyi, hogy mindenkinek jusson. Előtte nap azonban a gyerekek kaptak egy fagyis gyurma készletet, amit elővettem Rubennek, hogy játszon vele, amíg mi szaggatjuk a díszeket és azzal sajnos nem versenyezhetett sokáig a cserép színű gyurma. Amivel radásul sokkal nehezebb volt dolgozni, mint a fehérrel, nedvesebb volt, így könnyebben deformálódott és nehezebb volt kiszedni is a formákból a gyurmát. Rebeka hamar átpártolt a fagyi készítéshez. Nem baj így is remekül szórakoztunk mindhárman, és ez a lényeg. Azért jó párat kiszaggatott Rebeka is, így mégiscsak közösen csináltuk. Másnap a festésük újra izgalmas feladat volt, néhányat ki is festett nagyon lelkesen, amíg nem figyeltem oda a legszebb madarat sikerült bemázolnia a sötétbarnára. Amikor megláttam, kiszaladt a számon egy de miért barnára, mire ő: de anya olyan szép. Összeszedtem magam és sikerült egy hát igen, végülis szép - mondatot kiprésenem magamból, végülis milyen alapon korlátozom a gyerek. Nem szeretem korlátozni az alkotói szabadságát, de feketével már tényleg nem engedtem festeni. "Rebeka senki sem szeretne fekete húsvéti díszeket kitenni, tudod?-De anya akkor miért tetted ki a fekete festéket is? Szabad azzal is, a fekete lányoknak is való, nem csak a fiúknak. És akkor mit lehet feketével? A karácsonyit? - Nem tudom. Most mondjam azt, hogy kontúrozni vagy, hogy semmit. Aztán végül a barna mázolásból született meg az a technika amivel szinte végig dolgoztam, de akkor már nem volt izgi barnára festeni a díszeket, hiába hívtam, inkább megint fagyit készített.
Gondoltam nem sokat kockáztatok, lefestettem a barna madarat fehérre majd fogtam egy nedves törlő kendőt és a csipkelenyomat helyén letöröltem a fehér festéket, kicsit elmaszatoltam az alatta lévő barnával. Így olyan lett, mintha koptatott lenne. Nagyon tetszett, meg is köszöntem Rebekának. Így készítettem a fehér alapon kék csíkos, mintás nyuszikat és kacsákat is. Nagy büszkén átküldtem egy képet a barátnőmnek az alkotásokról, mire visszaírt, hogy neki a sima cserépszínűek tetszenek a legjobban. Remélem csak a kép nem adta vissza és ezért, mert órákig dolgoztunk vele, hogy a cserépszínűeket így elrontsuk... Egyébként nekem is nagyon tetszenek azok a díszek is, amelyek sima cserépszínűek maradtak, a csipkék lenyomatát kicsit áthúztam azért fehér ecsettel, de igazából ugyanannyira tetszenek, mint a színesek. De legeselegjobban Rebeka által készített tarka-barka, suta ecsetmozdulatokkal kipingált sárga kacsák, rózsaszín pöttyös és égszínkék bárányok nőttek a szívemhez, meg is tartottam magunknak és feltettem a tojásfára. Olyan véletlenszerűek és vidámak, szeretem, hogy érződik rajtuk a gyerekkéz. A többit rafiávall bélelt dobozokba rendezgettem, amiket Rebeka által dekorált papírtojásokkal díszítettem. Remélem örülni fognak neki, akik kapják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése