2014. október 18., szombat

Együtt?- három és fél

Érdekes, hogy az ember mennyit változik anyaként, magamat is meglepem, sokszor mások is rácsodálkoznak, hogy "dehát ennek éppen az ellenkezőjét gondoltad, mondtad régebben...". Korábban, amikor még nem volt Rebeka, szent meggyőződésem volt, hogyha már nem szoptatok és másra is rá tudjuk bízni, akkor heti egy napot majd a nagyszüleinél tölt, hogy mi zavartalanul édes kettesben lehessünk a férjemmel. Úgy gondoltam nagyon fontos, hogy legyen egy este és reggel, ami csak a miénk. Ma már ezt teljesen máshogy látom, több szempontból sem szeretném ezt az elképzelést megvalósítani. Akkoriban el sem tudtam képzelni, hogy majd milyen lesz szülőnek lenni, nagyon ijesztőnek tűnt, hogy nem lesz egymásra időnk, oda lesznek az estéink, a randik... Persze most eszünk ágában sincs  másra bízni, alig várjuk a  hétvégét, hogy együtt lehessünk mindhárman, hiszen az "együtt" azóta átfogalmazódott, ebbe már Rebeka is beletartozik, már vele teljes az élet.
Régóta tervezgetjük, hogy milyen jó lenne valahova együtt  elutazni. Az "együtt" alatt felmerült a kettesben és a hármasban utazás lehetősége is, sokáig fontolgattuk ugyanis, hogy mi lenne, ha Rebekát itthon hagynánk. Eleinte az volt a kérdés, hogy elég nagy-e már ahhoz, hogy éjszakára, több napra másra bízzuk, nem korai-e még?  Egy gyermekpszichológus ismerősömet is megkérdeztem erről, hogy mikor szabad először másra bízni úgy a gyereket, hogy az éjszakát is ott tölti. Ő megerősített abban, amit magam is éreztem, hogy egy-másfél évesen ez még korai és ha tehetjük, három éves kora előtt ne bízzuk ilyen hosszan másra, "még az olyannyira imádott nagymamára se" - hangzik el Vekerdy Tamás erre vonatkozó tanácsa - aki mérce és tanácsadó számomra a gyereknevelésben. Ezt az álláspontot gyermekpszichológiai szempontból azzal indokolják, hogy a gyerekeknek meglehőtősen sokáig, mintegy 4-5 éves korig nem elég fejlett az időérzéke, számukra az órák, napok struktúrálatlan időfolyamot jelentenek, amelyben a napi ismétlődő teendők és az őket körülvevő személyek adják meg a biztos pontokat. Ha azt mondjuk egy gyereknek, hogy elmegyünk és két óra múlva jövünk, ő még nem ismeri az órát, az idő számára elvont fogalom, legfeljebb viszonyítani tud, így a távollétünk idejét úgy tudja elhelyezni, hapéldául azt mondjuk neki mire vacsorázol itthon vagyunk - persze ezt is csak bizonyos éltekor után és időn belül képes megérteni. Ha tehát anya és apa elmegy és két nap múlva este jön, az neki tengernyi időnek fog tűnni, és a szüleinek az ilyen jellegű hosszabb eltűnése a szakemberek szerint szorongást válthat ki belőle. Valójában nincs is kedvünk itthagyni, nem is igazán arra vágynánk, hogy valahova kettesben elutazzunk, persze az is jó lenne, de még jobb lenne Rebekával együtt. Ahogy nő és nyílik ki az érdeklődése úgy élvezzük egyre jobban a közös programokat és most már inkább vele együtt szeretnénk elmenni, főleg azokra a helyekre, amiket szeretünk, elvinni a Budapesti állatkertbe, biciklizni a bécsi praterbe, megmutatni neki a budai várat - sok minden felmerült, ahova szívesen magunkkal vinnénk.   A mindennapokban nálunk nagyon jól kialakult az egyensúly, sokat vigyáz rá a nagymama és a húgom, szinte minden héten jut egy vagy két este, délután arra, hogy a férjemmel csak kettesben legyünk, ehhez még hozzájön, hogy Rebeka reggel sokáig, délután pedig hosszan alszik, így nem vagyunk elcsigázva a gyereknevelésben. Akkor mi az akadály, miért nem megyünk vele együtt? Bármit kitalálunk, elhatározzuk magunkat, hogy na akkor megyünk, amikor elkezdjük eltervezni, miket csinálnánk, hova mennénk, hamar kiderül, hogy több vele a nyűg, mint amennyi az élmény része lesz. Szülőként nagyon fontosnak tartjuk a napirendet. Azt gondolom, hogy egy gyerek attól lesz kiegyensúlyozott és érzi jól magát, ha van egy kialakult napirendje, ugyanabban az időben eszik, alszik, és zajlanak a napi tevékenységei. Ez a mindennapokat számunkra is kiszámíthatóvá és kémyelmessé teszik, ugyanakkor lemondásokkal és kompromisszumokkal is jár,  sokkal nehezebb például egy hosszú hétvégére elutazni, hiszen Rebeka nem szokott hozzá, hogy az autóban, babakocsiban aludjon vagy, hogy este később feküdjön le, máskor legyenek az étkezések. Tudom, mindenki azt mondja, hogy a gyerekek alkalmazkodó képesek és ki lehet őket billenteni néha a megszokott ritmusból, de nem vagyok benne biztos, hogy érdemes-e, és ha igen milyen mértékben. Érdemes-e elutazni, délután babakocsiban altatni, hogy ne kelljen egy program kellős közepén hazaszaladni, aminek az eredménye az lenne, hogy nehezen aludna el, amikor elaludna kevesebbet aludna, amikor felébredne nyűgösebb lenne - Jó lenne ez nekünk? Jó lenne ez Neki? Este máshol, ismeretlen helyen letenni, ami Rebekánál rendszerint nehezebb, mert ilyenkor általában felsír, amitől ő is és mi is fáradtabbak leszünk másnap. Sokan ajánlják a  wellnes hétvégét, ami nekünk több okból sem az igazi. Egyrészt terhesen nem szívesen megyek ilyen helyekre, másrészt mi szaunázni, pezsgőfürdőzni és más ilyen jellegű kikapcsolódást kifejezetten gyerekmentesen szeretjük. Nagyon bosszantónak találom, amikor a szaunában gyerekek rohangálnak ki-be, vagy a szülők úszni tanítják a pezsgőfürdőben a gyereket. Pedig a welnes fürdőkben nagyjából ez a helyzet, a drága, exluzív hotelek is a családosokat célozzák meg, így amíg nem volt gyerekünk egy-két próbálkozás után azért nem mentünk mert nem nyújtotta a várt nyugalmat, most meg szülőként méginkább azt gondoljuk, hogy nem ez a legjobb időtöltés egy gyerek számára és nem csak azért mert a felnőtteket zavarja az ellazulásban.
Mit lehet tenni? Közkedvelt pszichológiai kifejezéssel élve átkeretezni a problémát és elfogadni, hogy gyerekkel egy jó darabig nem lehet jönni-menni, vagy csak kompromisszumokkal, amiket el kell dönteni, hogy az ember felvállal-e. Vagy itthon hagyni a nagyszülőkre, amit egyelőre nem szeretnénk, de lehet, hogy mégiscsak jobb megoldás a gyerek szempontjából, mintha magunkkal vinnénk egy több órás útra, ami után utazóágyban kellene aludnia egy ismeretlen helyen, és a napi rutinját folyamatosan felborítanák. És mindezt egy olyan programért, amelyet jórészt itthon is meg tudunk tenni, hiszen egy pár éves gyereknek nem kell elutaznia ahhoz, hogy a világ kitáruljon előtte, neki egy kirándulás a Mecsekben vagy egy délutáni bábszínház, sütizéssel egybekötve is tökéletesen izgalmas és élménydús program.  Nem tudjuk mi lesz, hogyan döntünk, de tekintve, hogy nem Rebeka lesz az egyetlen gyermekünk így a gyereknevelés időszaka egy hosszabb időszakot fog felölelni, biztosan sok függ attól is, hogy több gyerek mennyivel lesz kimerítőbb, mennyivel jut majd kevesebb időnk egymásra, magunkra. A gyereknevelésben a főszabály, hogy nincs szabály - egy mégiscsak van, amit én mindig szem előtt tartok, hogy én magam lehetőleg kiegyensúlyozott maradjak, hiszen csak így tudom biztosítani azt a harmóniát és odafigyelést, amire a családunknak szüksége van. Ha ehhez már nem lesz elég egy vacsora, séta a városban, egy-egy este és délután, akkor jöhet az utazás.