Márciusban én már megőrülök egy kis friss salátáért, zöldségért, annyira unom a sok répát, krumplit, káposztát és jégsalátát, hogy lassan rá sem bírok nézni. Vágyom az új tavaszi ízekre, a spárgára, borsóra, rukkolára, zsenge salátákra. Így jutott eszembe a csíráztatás. Az üde kis hajtások feldobják a reggeli rántottát, omlettet vagy vajas kenyeret, a gyerekek magában eszik a tálból csipegetve. Vitamin forrásnak sem utolsó. Némelyik csíra igazi ízbomba, például a napraforgó csíra meglepően intenzív napraforgómag ízű, a hideges sajtolt napraforgó olaj ízére emlékeztet.
Nagyon egyszerű, csak egy befőttesüveg kell hozzá és egy kevés tüll anyag. Géz is jó, alapvetően azt ajánlják hozzá, a tüll a saját ötletem volt, mert nekem ez volt itthon és próbáltam megoldani meglévő dolgokból. A gézen szerintem nehezebben megy át a víz, amikor már kezdenek csírázni a magok, a tüllön nagyobbak a lyukak és még így is nehézkes volt az utolsó napokban már az átmosás. A csíráztatás menete egyszerű: pár evőkanál magot áztass be este egy éjszakára majd másnap mosd át alaposan és tedd fényes helyre, bár némelyik mag leírásában a sötétben csíráztatás javasolt. Napi két háromszor alaposan át kell mosni és 3-4 nap alatt ki is csírázik a mag akkorára, hogy fogyasztható. Műanyag dobozoban lezárva hűtőben két hétig eltartható. Nem tudom,hogy fontos-e, a műanyag doboz, én szívesebben tenném üvegbe, de egyelőre nem mertem kísérletezni és eltérni az ajánlásoktól.
Jól jön egy lelkes ötéves, aki reggel sorban áll, hogy mikor mehet átmosni a magokat és délután is figyelmeztet, hogy “anya meg kell mosni a csírákat”. Így könnyű.
A csíráztatás egyébként nagyon jó program a gyerekekkel, érdekes, ahogy megfigyelik testközelből, hogy tavasszal mi zajlik a természetben. Így, hogy a folyamat lelkes résztvevői, megfigyelői, természetes, hogy meg is kóstolják, amikor az asztalra kerül. Ha szerencsénk van ízlik is nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése