Jó dolog erdő mellett lakni. Sok fát kell hasogatni, az már igaz, mert mindenki fával fűt, és autóba is kell ülni, többet mint szeretnék (mindenért, de hát ha az ember nem belvárosban lakik így van ez), mégha minden tízpercnyire is van, de ez a sok természeti szépség, gazdag állatvilág ami körülvesz bennünket mélységes csodálattal tölt el és hálával, hogy a része lehetek nap, mint nap. Jó dolog, hogy a képeink alatt a telefon a Duna-Ipoly Nemzeti Parkot jelöli meg helyszínként. A falu maga is természetvédelmi terület és a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Ez például azzal jár, hogy a telkünkre az illetékes környezetvédelmi hatóság külön használati utasítást ad. Másrészt peddig azzal, hogy van mókusunk, mindenféle gyönyörű madarunk, többek között nagyon ritka madárfajként számontartott zöld harkályunk is, és meseszép erdei utakon sétálhatunk, ha kilépünk a kapun.
Reggelente futás közben egy Paál László festményben érzem magam vagy közelebbi példát említve a Twilight forgatási helyszínén. Nem lepődnék meg ha egy vérfarkas vagy egy vámpír ugrana hirtelen elém ebben a mesébe illő környezetben.
Csütörtökön általában kirándulunk, ha nem is aznap, hetente egyszer biztos elmegyünk az erdőbe, így volt ez már Pécsett is, itt pedig méginkább adott. Az alábbi képek az épülő házunktól negyed órán belül található helyeken készültek, de Pilisszentlászlón az ember bármerre indul erdőt talál, tekintve, hogy a falut erdő és hegyek veszik körbe. A gyerekek imádják az erdőt járni, terméseket gyűjteni, odvakat felfedezni, tócsákban pacsálni és a patak kifogyhatatlan élményforrást jelent. Mászkálnak benne, botokat úsztatnak, kavicsot mosnak, nézik a felszínen rajzó bogarakat. A képek nem beállítottak, bár korábban egy fotózáson tudtam volna ilyen képeket elképzelni, minthogy egy nagy színes réten virágot szedünk vagy egy patakban mászkálunk festői környezetben, most ez az életünk mindennapi része. A mindennapjaink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése