Vannak azért olyan percek, amikor nem annyira szeretek anyuka lenni. Kevés ilyen perc van, tényleg őszintén mondhatom, ilyenkor visszagondolok arra, amikor még nem voltam anyuka. Már alig emlékszem rá. Milyen lehetett úgy reggel felkelni, hogy nem pörög az ember agya: "tápszer, kakaó, kiskanál, almalé" vagy este hangosan lehetett beszélgetni az ágyban, három percnél tovább szöszölhettem a sminkeléssel, és akár két ruhát is felpróbálhattam elindulás előtt. Vagy nem volt külön mosdóhasználati stratégia. Mivel egyedül vagyok velük egész héten (apa Budapesten dolgozik) ezért nem túl sok alkalmam van élvezni az intim percek örömteli magányát. Rebeka körülbelül másfél éves kora óta kísér a wécére, és úgy általában mindenhova, és jó pár hónapja van egy újabb hőkövető rakétám. Rubenbe ugyanis az emberiség éhenhalástól való félelme mellett (ha lehetősége van, nem hagyja ki, biztos, ami biztos eszik. Ki tudja..) szerencsésen átöröklődött a másik fennmaradását szolgáló ösztön: anyát követni mindenhova. Hétvégén, amikor azt gondolom eljött az én időm és diszkréten élnék vele, elejt mindent, ami épp a kezében van és egy élsportoló ügyességével mászik ( a mászás nem fejezi ki azt a tempót, amit produkál) utánam. Odabent remekül elvagyunk hárman és még néha a kutya is társul. Játszanak a fürdős játékokkal, Rebeka wécépapírral "takarítja" a kádat, hajtogatja a szennyes ruhákat, Bella meg csak érdeklődve ül előttem. Szóval igazából nem zavarnak, csak egyszerűen annyira jó lenne egyedül lenni. Legalább ott. Minden többször annyi ideig tart, mert elgurul egy játék, vészesen közeledve a lábamhoz vagy a wécékefe felé, esetleg egy fürdős játékban víz maradt ezért át kell öltöztetnem utána valamelyiket vagy a kád szélén "felejtettem" a porcelán szappantartót és épp azt próbálja Ruben levadászni. És persze az egész fürdőszoba szét van bombázva, mindehol játékok, a szennyes a földön "összehajtva", mesekönyvek a kád szélén. A smink-haj és egyéb dolgokkal együtt meglennék tíz-tizenöt perc alatt, ha nem kellene közben folyamatosan figyelemelterelni, szórakoztatni, vigasztalni, így előfordul, hogy háromnegyed órát ott töltünk, vagyis már nem csak az én intimitás igényem miatt problémás a dolog, hanem a délelőtti értékes játékidőt is elvesztegetjük. Délután pedig, amíg alszanak nem élek a lehetőséggel és megyek el mosdóba, ha kell hanyatt fekve olvasok már a végén, de akkor se. Nem fogom azt a pár óra értékes szabadidőt egy pisiléssel kockáztatni. Gyakorlatilag bármeddig képes vagyok visszatartani, és akik hozzánk jönnek alvásidőben (legalábbis a délutániban) azoktól, néha nem kis megrökönyödésükre szintén hasonló hozzáállást várok el. Persze lehet vitázni, hogy ennyi zajt bírniuk kell, két ajtó kattanását, csukódását, a wc tartály hosszas susogását bizony nem bírja Ruben, aki egyébként csaknem három órát alszik és a többi helyiségben bulizni is lehetne, csak az ő kis szobája előtt igényel néma csendet. Sajnos a fürdő közvetlen közelében van. Nem kockáztatok. Kettőtől négyig nincs mellékheliység használat. Senkinek.
Szóval egy barátnőm éppen akkor érkezett hozzánk, amikor több ilyen nagyon körülményes élményen voltam túl és hát mit mondjak eléggé tele volt a hócipőm. Ő azt mondta, hogy ilyenkor mesét rak be a kisfiának és nagyon jól működik. Az a bökkenő, hogy Rebeka még nem néz meséket, és ha már lassan ideje is lenne, hogy megmutassak neki párat, itt van ugye Ruben is, akit alig egyévesen viszont nem szívesen ültetnék be egy mese elé, még a nyugodt wécézés érdekében sem. Igen ám, de eszembe jutott, hogy Rebekával képeket szoktunk nézni laptopon, van egy családi blogunk és ott diavetítésre állítva nézegetjük őket. Ezt én is be szoktam vetni, ha nagyon nincsen el és valamit meg kellene csinálnom, de azok pár percesek, az esküvői képeink a leghosszabb összeállítás és az sincsen öt perc. És ekkor bevillant. Youtube-on van egy olyan alkalmazás, amivel diavetítést készíthetsz a saját képeidből, amit videóként rak össze. Letöltöttem National Geographic-tól mindenféle szép állatos képet és készítettem belőlük egy hat perces videót, hozzá berakom Gryllus Vilmos állatos dalait. És működik. Én sem hiszem el, de már jó pár napja egyedül mehetek el mosdóba. Óriási. Határozottan minőségi váltást jelent az életünkben. Reggeli után elindítom Rebekának, Ruben még kicsit eszeget az etetőszékben, így, hogy Rebeka még az asztalnál marad, ő is szívesen elücsörög. Persze azért nem mindegy mit adok neki, ebben is kellőképpen kreatívnak kell lenni. A dm-ben kapható puffasztott búzából öntök elé egy marékkal, amit egyrészt imád, másrészt jó sokáig eltart, amíg a kis husi ujjaival felcsippenti és a szájához manőverezi egyenként a szemeket. Múltkor még a hajamat is megszárítottam, hihetetlen de tizenkét perc alatt, kétszer ment le ezalatt az állatos képnézegető, kisminkeltem magam, megszárítottam a hajam és felöltöztem. Egy egész óránk maradt játszani. Már készül a tavaszi képnézegető, virágzó fákkal, tavaszi gyümölcsökkel, zöldségekkel, tulipán és nárcisz borította kertekkel. Rebeka alig várja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése