Zero waste - Szép új világ?

A kevesebb több. Szinte mindig és mindenben.

Szerintem korunk egyik legnagyobb kihívása a túl sok cucc, túl sok választási és egyéb lehetőség. Rengeteg dolog közül választhatunk, tárgyak, életforma, programok, gyereknevelési stílus miegyéb. Mindenre van valami szuper szer, megoldás, tárgy, ami az ígéret szerint majd boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá tesz. Közben talán észre sem vesszük, hogy az egész élet arra megy rá, hogy ezeket hajszoljuk, előteremtsük, majd fenntartsuk. A kevés szabadidőt érszrevétlenül benyeli a fogyasztás, ami nem szükségszerűség, hanem hobbi, a webshopok bújása, vásárlás, a tárgyak halmozása, cserélgetése, mindenből van mindig újabb, jobb. Ma már nem kell elmenni a filmet előhívatni igaz, de több ezer kép és videó a telefonon sosem lesz rendszerezve, leválogatva, csináljuk mert elfér, így talán elveszik az az egy kép is, ami egy korszakot fémjelezhetne, amit a mi szüleinknek anno sikerült rólunk elkészíteni és bekeretzve kilógattak a nappaliban... A gyerekeknek millió játéka van mégis unatkoznak, mert nem veszik észre a szüleik, hogy puszta jóindulatból agyonnyomják a gyerekkorukat, a telezsúfolt gyerekszobákkal és programokkal teli napokkal. Egyszer olvastam, hogy az teszi az embereket leginkább boldogtalanná, ha nem tudnak dönteni, a döntésképtelenség lelkiállapota, az őrlődés. Márpedig ez a sok választási lehetőség semmi mást nem okoz, mint bizonytalanságot. És még valamit. Túl sok fogyasztást a tárgyakból, programokból és úgy általában mindenből. Bemegyek a könyvesboltba és nem találok jó könyvet, bár tömve vannak a polcok. Jól szimbolizálja ez korunkat, csak annyira higult fel az irodalom, mint minden más. A minőség külön odafigyelést, keresgélést jelent. A supermarketek polcai is tele vannak, de egyik fele a kapható dolgoknak emberi fogyasztásra nem igazán alkalmas a másik fele pedig egész egyszerűen nem szükséges. Kapok előre csomagolt, párolt, főzött, fagyasztott mindent, de olyan alapélelmiszert mint a kenyér, magamnak kell sütnöm, ha normálisat akarok. A dolgok folyamatos beszerzése kitölti az időnket és gondolatainkat és megakadályozza a jelenlétet, az itt és most megélését. Termelőket és mindenféle kispiacokat kell külön felkutatni, vagy magunknak megtermelni, előállítani a dolgokat, ha minőséget szeretnénk. És a legbosszantóbb, hogy sokminden úgy van kitalálva, hogy véletlenül se tudjunk kilépni a fogyasztói spirálból. Megvesszük, tönkremegy, javítani nem lehet. Kezdődhet előröl egy újabb holmi felkutatása, beszerzése, ami megint idő, pénz és energia és csak ideig óráig lesz jó. Bizonyos dolgokat mintha direkt nem időtállónak szánnának, hogy újra és újra megvehessük, holott egy életben elég lenne egy is belőle, de akkor miből gazdagodna meg a gyártó. Közben pedig gyűlik a szemét. Sokmindenről annyira elhitették velünk, hogy nem lehet nélküle élni, hogy el sem gondolkozunk rajta, hogy kell-e. Vesszük. Rajta van a listán, alap. Sémák, amiktől nehéz megszabadulni, mert nem is tudunk a létezésükről. 

Régóta próbálkozunk mi is, több kevesebb sikerrel tudatos fogyasztókká válni, racionalizálni a kell-nem kellt és megtalálni az egyensúlyt, az arányokat, megtanulni a rendelkzésünkre álló javakat, legyen az pénz, idő vagy lehetőség túlzások nékül élvezni. Az északi népeknek van erre egy szavuk, lagom, ami sokmindet kifejez, de a szó szerinti jelentése az, hogy éppen elég. Számtalan könyv íródott a témában és bár így sosem fogalmazódott meg bennem, hogy “lagom életmódra vágyom”, mikor elolvastam nagyon sok mindenben magunkra ismertem, vagy legalábbis arra, hogyan is szeretném csinálni a dolgokat. Ugyanígy a zero waste kifejezéssel lefedett szemlélet is  azonnal kellemesen, bizsergetően ismerős volt. Utálom a műanyag cuccokat, megint az esztétikával fogok elsőként jönni, de fizikai fájdalmat okoz a fürdőszobánkban a műanyag tarka fogkefék és eldobható borotvák látványa, a műanyag étkészletektől is a frász kerülget, egynél többször egyik gyerekem elé sem volt szívem odatenni. Mániákusan cserélek minden műanyag dolgot, ha találok rá alternatívát, tettem ezt minden környezetkímélési cél nélkül, pusztán maga az anyagtól való idegenkedés miatt. Könnyen beszerezhető, viszonylag olcsó, nem strapabíró és időtálló, és mostmár fontos ez is: soha le nem bomló. Az életünket elborítja ez a sok cucc és lehetőség (meggyőződésem, hogy nemcsak fizikai síkon és dimenzióban értelmezhető a probléma) és ez egyre több mindenkit zavar így jött divatba a zero waste, a lagom szemlélet és életmód, a letisztult és minimál design,  a vintage, a régi dolgok újragondolása és felértékelése, de nem csak a lakberendezésben, hanem a gasztronomiában is hódít a tiszta táplálkozás, a vegán és a minden mentesség.  Divat minden, ami régimódi, egyszerű és természetes, a kötés a horgolás, a varrás, a gazdálkodás, a falun lakás. Nem véletlenül vonzóak ezek,  levegőre vágyunk, fuldoklunk a szeméttől, minden értelemben. Ez korunk kihívása, hogyan lehet ezt megfékezni, másképp élni és egy tisztább, egyszerűbb szemlélettel kicsit visszatérni az alapokhoz és egy élhetőbb életet mutatni és adni azoknak, akik utánunk jönnek. Így a zero waste jóval több és mélyebb jelentést kap, mint egy textil zsákokon, cipőkön és lassan mindenhol megjelenő divatos szlogen. Egy korszak legnagyobb kihívására adott válaszoknak, próbálkozásoknak az összessége, amely jóval túlmutat a környezettudatosságon is és talán egy olyan új generációt termel ki, akinek már nem alternatív lehetőség a mosható pelenka, az adalékmentes élet és a szelektív hulladékgyűjtés, hanem magától értetődő választás. A mi szüleink generációja még örült, hogy a harmadik gyereknél végre lett eldobható pelenka és a vintage is azt juttatja eszükbe, amit inkább a hátuk mögött kívántak hagyni. Lecsengett a szocializmus, jött a sok nyugati újdonság, kit érdekelt akkor még mindez, az emberek nem éppen az elhalmozástól szendvedtek akkoriban. Elképzelhetetlen volt, hogy ez valaha probléma lesz. És nem telt bele harminc év.



Szeretnék írni a közeljövőben pár rövidebb bejegyzést a témához kapcsolódóan, de a zero waste keretein túl mutatóan, más dimenzióban is értelmezve ezt a szemléletet.  A moshatópelenka lesz az első téma, kipróbáltam, bevált, ma már csak azt használunk, így saját tapasztalatokat és élményeket tudok ezzel kapcsolatban megosztani. A kemikáliák elhagyásáról, mint a sampon, balzsam, fogkrém, tisztítószerek alternatíváiról és az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról fog szólni a következő írás. És persze arról, hogy az egész szemlélet, hogyan ivódott be szépen lassan a tudatunkba, hogyan ébredtünk rá arra, hogy az amit csak mi teszünk is számít főleg azért, mert minden tettünket immár három éber kis szempár követi, és a mi felelősségünk, hogy kialakítsuk ezt bennük, ami azért is nehéz mert mi is most tanuljuk ilyen szemmel nézni és értékelni a világot. De az elhalmozásnak a szó minden értelmében ők és az unokáink lesznek az igazi áldozatai, ha nem változtatunk. Szeretnék írni a cucc mentes, egyszerűbb életről, mint szemléletről, ami kicsit olyan, mint a mentes táplálkozás,  csak az élettérben jelenik meg, bizonyos dolgokat, jelenségeket egyszerűen nem engedünk be az otthonunkba, vagy minimalizáljuk a jelenlétüket, hatásukat. Több kevesebb sikerrel évek óta dolgozunk ezen.