Három év. Igazából inkább hét. Nem monandám, hogy elröpült, mert rengeteg dolog történt velünk ez alatt az idő alatt. Kijártuk az egyetemet, lediplomáztunk, összeházasodtunk. Csavarogtunk a világban, Olaszországban, Toszkánában, Erdélyben, Izraelben, Görögországban, voltunk csaknem másfél évet Bécsben. Született egy gyermekünk. És most újra nagy fordulópont előtt állunk, szeretnénk elköltözni vidékre, egy házba. Írhatnám, hogy tökéletes harmóniában élünk, csakhogy ilyen nincs. Vannak viták, nézeteltérések, de a lényeg, hogy mindig meg tudjuk beszélni őket és nem lépünk át egy bizonyos határt és nem fekszünk le haraggal. A házasság megerősítette a kapcsolatunkat. Minketten hittünk, hiszünk a házasság intézményében (hű de hivatalos), szerintem ad egy plusz töltetet az, hogyha megígéred, kimondod azt, hogy holtomiglan-holtodiglan. Elköteleződsz. Minden gondolatnak van hatása, energiája a környezetre, hát még a kimondott szavaknak. Egyszer elhangzott az "akarom" és máig itt rezeg, bennem, a szívemben. Nem szeretném, ha úgy tűnne a házasságot szembe állítom a nem házasságban való együttéléssel. Az is lehet szép és jó, ismerek is ilyen párokat. De nekünk ez a jó, így teljes.
Szerelem. Nem múlik el. Nem is alakul át. Én nem így gondolom. Az egy alap, ami mindig ott van és nem tűnhet el. Egyszerűen nem mindig erre koncentrál az ember, hiszen annyi minden van. Munka, bevásárlás, vacsora, programok, teregetés. De mindig figyelünk arra, hogy legyen idő egymásra, visszatérni az alapokhoz, ahol csak mi ketten és az egymás iránti érzéseink léteznek. Nem szabad elfelejteni, szem elől téveszteni, miért is választottuk egymást. Hagyni érezni, meglátni hogy a másik vicces, kedves vagy szép legyen. Ami néha eltűnhet az anya, apa, ügyvéd, barátnő, meny, vő szerepben. De mi tudjuk, hogy akkor is ott van, amikor a másik fáradtan hazaér és nem kedves vagy vicces. Vagy amikor pár óra alvás után nem szép. Hanem nyúzott és feszült. Mert az élet ilyen. De mindeközben nagyon jó is. Ha nem lennének nehéz pillanatok, nem lennének nagyon jók sem. Ha nem lenne fárasztó, nem esne olyan nagyon jól este leülni egy pohár bor vagy tea mellé és megbeszélni a napot. Mi a legjobb abban, hogy vagyunk egymásnak? Hogy tudom bármi jön, bármilyen nehéz lesz, sosem egyedül kell megoldanom, szembenéznem vele, ha bármilyen öröm, boldogság ér, van kivel megosztani, átélni. Az embernek semmihez nem fogható energiát ad az, hogy van valaki, aki úgy lát, amilyennek én látni szeretném magam. Érdekes, hogy régebben mindig azt gondoltam, hogy egy kapcsolat eleje a legjobb, a randik, az izgalom a gyomromban, az áramütés, amikor hozzámér a másik, az ismerkedés varázsa. Nagyon szeretem a Jóbarátok című sorozatban azt a részt, amikor Mónika bepánikol, hogy az ő kapcsolatuk már nem olyan friss és izgalmas mint Phoebe és az aktuális szerelméé, és elkezd versengeni velük. Amikor odáig tetőzik a dolog, hogy vacsora közben Chandler-t berángatja az étterem mosdójába egy gyors menetre, így is bizonyítva, hogy ők ennyire spontának még mindig, legnyagobb meglepetésére Chandler megnyugtatja, hogy ő most sokkal boldogabb és jobban érzi magát, mint az elején. Jobban szereti Mónikát és nem vágyik vissza a kapcsolatuk elejére. Én is így érzem. Az is nagyon jó volt, de más. És, hogy ma, most ilyen jó, ahhoz természetesen az is kellett. De az, hogy gyermekünk a pocakomban növekedett, éreztem a közösen létrehozott élet első apró mozdulatait, amikor először adta Ricsi a kezembe születése után... Azóta minden nap újra írja a kapcsolatunkat, más mélységeket és értelmet ad neki. Talán ez jelenti azt, hogy a férfit, akit szeretek, gyermekem apjaként (is) szeretem. És ez nem az a "Te jó ég milyen jó pasi"- típusú izgalom. Azt is érzem, persze, főleg, ha vacsorázni megyünk és a kedvenc len ingét veszi fel a barna mokaszinnal. De ma leginkább attól olvadok el, amikor a hétvégi ebéd után a szőnyegen hemperegnek Rebekával vagy amikor este belesek a fürdőszoba ajtón és látom, hogy a gumikacsákat dobálják a kádban. Vagy öltöztetés közben elmélyülten fésüli a (rózsaszín)babakefével az egy éves kislányunk - hát, mondjuk 100 szálnyi - haját. Szívmelengető. Vagy amikor este sorozat nézés közben borsót fejteni "támad kedve", hogy ne rám várjon két tál másnap.
Volt egy képeslap, amin az állt "Ma jobban szeretlek, mint tegnap és holnap jobban foglak szeretni mint ma." Amíg így érzünk, addig minden rendben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése