Vegán fagyi

"Anya, Te hogy tudtál megtanulni ilyen jó fagyit készíteni? Attól a pécsi cukrászdától? - kérdezte az erdei gyümölcsös fagyit kanalazva a kislányom.  Ez a legnagyobb dicséret, amit fagyira kaphattam, Pécsen volt ugyanis a legjobb fagyizó, ahol valaha is fagyit ettünk (igen igen, beleértve a szigligeti fagyizót és az olasz Grom vagy a francia Berthillon fagyit is)

Nemcsak tej és tojás, hanem hozzáadott cukormentes is, tulajdonképpen nem más, mint egy kis tál gyümölcs fagyasztva és pürésítve, aminek olyan íze van, mint a legjobb fagyizókban kapható gyümölcsfagyinak. A gyerekek sosem esznek meg ekkora lelkesedéssel ekkora mennyiségű gyümölcsöt egyszerre, így nekem külön sikerélmény ez a része is. A napom nagy részét a konyhában töltöm, amit meg nem, azt is azon gondolkozva, hogy mit is fogok ott majd csinálni, készíteni, úgy érzem, hogy mindent elárasztanak a jobbnál jobb gasztroblogok, receptek, az alap banánfagyit is instagramon (Marosi László) láttam meg, magamtól sosem gondoltam volna, hogy ilyen krémes fagylaltot lehet készíteni csak gyümölcsből, ráadásul fagyigép nélkül.  Az erdei gyümölcsös verzió már saját fejlesztés, azt büszkén vállalom. Ha nem is túl gyakran, azért előfordul, hogy mondják, hogy írjak le, adjak oda recepteket és mióta áttértünk a teljes értékű növényi táplálkozásra a családom lett a legfőbb igénylője a receptjeimnek. Édesanyám szerencsére nagyon nyitott és érdeklődő, szívesen tanul újat érdeklik az új alapanyagok, technikák így főleg miatta fotózom le az ételeinket, hogy neki elküldve ötleteket adjak (meg apukámnak, hogy elhiggye nem kizárólag zöldségeket rágcsálunk és aszkéta étrenden élünk). Anyukám munka mellett nem ér rá blogokat böngészni, recepteket keresni, hiába van velük tele minden nem jutnak el hozzá. És ha elmondom neki egy mondatban, hogy jaj ez nagyon egyszerű (mert tényleg azok, talán kicsit mókás is receptnek hívni a leírásukat) nem jegyzi meg, mert mással van a mindennapjaiban elfoglalva, nem erre fókuszál, ahogy én is képtelen vagyok megjegyezni bizonyos dolgokat, egyszerűen nem áll rá az agyam. Újra és újra el kell olvasnom, megnéznem a videókat róla... Szóval megértem Őt. És ha már neki lefotóztam, és leírom, miért ne rakjam fel, hátha másnak is jól jön. 

Recept

Banánfagyi

Mindennek az alapja a banán. Fogunk fejenként egy banánt, meghámozva betesszük egy dobozban mélyhűtőbe legalább egy napra. Majd kivesszük, villámgyorsan karikákra vágjuk, hogy ne olvadjon meg, betesszük a szeletelőgépbe, meghintjük fahéjjal, megnyomjuk a gombot és krémesre keverjük. Tálkákba merjük, friss gyümölcsökkel, kókusz pehellyel, magokkal vagy bármi mással díszítjük.

Erdei gyümölcsös fagyi

Fejenként most elegendő fél banánnal számolni. Ezt ugyanúgy ahogy a banánfagyinál lefagyasztva felkarikázzuk és szintén frissen kivéve a mélyhűtőből hozzáadunk egy nagy marék fagyasztott gyümölcsöt, én erdei gyümölcskeveréket használtam,volt benne málna, szeder, ribizli, cseresznye. Megnyomjuk a gombot és voila, kész a fagyi. A banán íz ez alkalommal egyáltalán nem érződik, de cukor helyett tökéletesen édesíti a fagyinkat.

Ki fogom próbálni érett puha mangóval is.

Csírák a tányéron

Márciusban én már megőrülök egy kis friss salátáért, zöldségért, annyira unom a sok répát, krumplit, káposztát és jégsalátát, hogy lassan rá sem bírok nézni. Vágyom az új tavaszi ízekre, a spárgára, borsóra, rukkolára, zsenge salátákra. Így jutott eszembe a csíráztatás. Az üde kis hajtások feldobják a reggeli rántottát, omlettet vagy vajas kenyeret, a gyerekek magában eszik a tálból csipegetve. Vitamin forrásnak sem utolsó. Némelyik csíra igazi ízbomba, például a napraforgó csíra meglepően intenzív napraforgómag ízű, a hideges sajtolt napraforgó olaj ízére emlékeztet.

Nagyon egyszerű, csak egy befőttesüveg kell hozzá és egy kevés tüll anyag. Géz is jó, alapvetően azt ajánlják hozzá, a tüll a saját ötletem volt, mert nekem ez volt itthon és próbáltam megoldani meglévő dolgokból. A gézen szerintem nehezebben megy át a víz, amikor már kezdenek csírázni a magok, a tüllön nagyobbak a lyukak és még így is nehézkes volt az utolsó napokban már az átmosás. A csíráztatás menete egyszerű: pár evőkanál magot áztass be este egy éjszakára majd másnap mosd át alaposan és tedd fényes helyre, bár némelyik mag leírásában a sötétben csíráztatás javasolt.  Napi két háromszor alaposan át kell mosni és 3-4 nap alatt ki is csírázik a mag akkorára, hogy fogyasztható. Műanyag dobozoban lezárva hűtőben két hétig eltartható. Nem tudom,hogy fontos-e, a műanyag doboz, én szívesebben tenném üvegbe, de egyelőre nem mertem kísérletezni és eltérni az ajánlásoktól.

Jól jön egy lelkes ötéves, aki reggel sorban áll, hogy mikor mehet átmosni a magokat és délután is figyelmeztet, hogy “anya meg kell mosni a csírákat”. Így könnyű. 

A csíráztatás egyébként nagyon jó program a gyerekekkel, érdekes, ahogy megfigyelik testközelből, hogy tavasszal mi zajlik a természetben. Így, hogy a folyamat lelkes résztvevői, megfigyelői, természetes, hogy meg is kóstolják, amikor az asztalra kerül. Ha szerencsénk van ízlik is nekik. 

Az igazi fehér házikenyér - élmény és recept

A saját sütésű kenyér számomra a családi élet, az otthon melegének egyik szimbóluma. A frissen kisült, meleg, ropogós héjú cipóból szelni egy nagy karéjt a gyerekeimnek, miközben az egész lakást belengi az illata, amit aztán minden nélkül, csak úgy magában, együltő helyükben megesznek, az olyan élmények közé tartozik, amiért szeretek anya lenni és örülök, hogy az életemet ez tölti ki. Biztos minden munkában, hivatásban megvannak azok a pillanatok, amikor az ember a helyzet magaslatán ézi magát, nekem ez egy ilyen pillanat volt. A kenyérsütésre mindig úgy tekintettem, mint a gondoskodás netovábbjára, hiszen ahogy mindenben, amit magunk készítünk, a saját kenyérben is benne van mindaz a szeretet és törődés amit a családjának egy anya nyújthat. Nem is mertem nekiállni az igazi kenyérnek. Úgy éreztem ahhoz sokkal profibbnak kell lenni és még sokat, nagyon sokat tanulni, hogy igazán jól sikerülhessen. Évek óta csak saját sütésű péksüteményt eszünk, sütök zsemlét, kiflit, baguett-et, de a kenyér valahogy  mindig elmaradt, halasztgatom, tologatom, húzom vonom. Amikor kinyitom a kedvenc péksüteményes szakácskönyvemet (Limara péksége) mindig odalapozódik a kenyér részhez, és elnézegetem a gyönyörű fotókat, ahogy a rusztikus deszkalapon kínálják magukat a szebbnél szebb mindenféle kenyerek, cipók. Aztán tovább lapozok és sütök egy kiflit. Miért? Nem tudom. Talán mert kenyeret senki nem süt, igazi fehér kenyeret, berepedezett ropogós héjjal, csak a pékek meg a régi asszonyok, nagymamák. Enni meg még kevesebben esznek az én ismeretségi körömben. Mert ma már a kenyérnek barnának kell lennie, egészséges lisztet tartalmaznia, tömörnek, magosnak, teljes kiőrlésűnek, paleonak és minden másnak csak  éppen sima fehérnek nem. 

Meg hát ahhoz biztosan kemence kell, hogy olyan legyen.. Hát az éppenséggel nem kell. Csak öregtészta vagy kovász, de ahhoz meg ugye idő kell. Nem lehet, csak úgy ripsz ropsz nekiállni. És a kenyér kelesztéséhez is sok idő kell. Ha vacsorára szeretnénk délután háromkor célszerű nekiállni. Nem véletlenül kezdtem úgy, hogy a saját sütésű kenyér a családi élet szimbóluma. Mert ahol van idő erre, ott talán van idő másra is. Egymásra. Legalább amíg megkel. Aztán kisül. Mi elmeséltünk néhány mesét.

Recept

Eszközök:

Szükségünk lesz egy kacsasütő tálra, vagy egy nagyobb, mélyebb jénaira, aminek teteje is van, vagy egy bármilyen fedeles sütőtálra. Nekem egy laposabb üveg jénaim van egyelőre, nem az igazi a kenyérsütéshez, mert egy idő után ki akarja nyomni a tetejét, de azért így se rossz az eredmény. Egy nagyon éles késre, amivel a bemetszéseket ejthetjük a kenyéren, ha nincs, akkor megteszi a borotvapenge is. Egy nagy kelesztő tál, ez nekem egy ideje már nincs, így egy régi zománcos tálat használok erre, szintén nem a legmegfelelőbb a célra, egy fa vagy műanyag sokkal jobb lenne (szeretnék egyet fából, amíg nem találok, addig már kihúzom ezzel). De egy bármilyen nagy tál megteszi, amit letakarhatunk kétrétbe hajtott konyharuhával vagy fóliával.

Tudnivalók:

Öregtészta:

Ez az első, amit el kell készítenünk, már jóval a kenyérsütés előtt. Ha valaki olyan lusta, mint én, és nem takarítja ki a dagasztótálját, csak a következő sütés előtt lekapargatja a megszáradt tésztát róla, annak szerencséje van. Az első kenyeremet, amihez még nem volt öregtésztám, így készítettem. A lekapart tésztadarabokat feloldjuk a recept szerinti 3 dl langyos vízben és ezt adjuk a liszthez, az élesztő mennyiségét pedig a duplájára növeljük. Ha gondosakvoltunk és tiszta a dagasztótálunk akkor simán élesztővel is elkészíthetjük, de szerintem a klasszikus fehér kenyérhez kell az a plusz íz, amit a kovász vagy az öregtészta ad.
Öregtészta: 50 dkg Bl 80 kenyérliszt, egy teáskanál só, 3 dl langyos víz és egy dkg friss élesztő. A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, majd fóliával letakarjuk és 12 órán keresztül kelesztjük szobahőmérsékleten. Ezalatt többször megkel és összeesik, végül egy nyúlós, ragacsos tészta lesz belőle.  Műanyag dobozban egy hétig áll el a hűtőben, érdemes lefagyasztani  3-4 adagra szedve, mert ennyi kenyér elkészítéséhez elegendő.
Ha rendszeresen sütünk kenyeret, az öregtésztát úgy is elkészíthetjük, hogy lecsípünk egy húsz dekás adagot az első kelesztés után a kenyerünkből és a következő kenyérhez ezt használjuk fel, addig a hűtőben tároljuk.

Öregtésztát beletépkedjük a tálba

Gömbölyítés: Ugyanúgy kell, ahogy a zsemle is készül, csak a kenyértészta most az óriás zsemlénk.  A kerek alakú tésztát kicsit lenyomkodjuk majd a széleit behajtogatjuk a közepe felé, kiközben az óra mutató járásával ellentétesen folyamatosan forgatjuk a tésztát.

https://www.youtube.com/watch?v=VGjsD1e0WOM&t=77s

https://www.youtube.com/watch?v=_xZ4VFbv1Nc&t=153s

Kenyér formázása:

https://www.youtube.com/watch?v=BI4HCfra4dQ




Hozzávalók:

• 50 dkg BL80 kenyérliszt
• 1 dkg élesztő (friss vagy szárított)
• 20 dkg öregtészta
• egy teáskanál só
• 3 dl langyos víz
• 2 evőkanál olaj

A lisztet kimérjük egy tálba és elvegyítjük a sóval. A közepébe lyukat készítünk, ebbe kimérjük az olajat, beletépkedjük az öregtésztát és a tetejére szórjuk a száraz élesztőt (én mindig száraz élesztővel dolgozom) majd hozzáadjuk majdnem az összes vizet, valamennyit félreteszünk hátha nem kell az összes. Ha morzsálódik a tészta, nem elég nedves később hozzáadjuk. A  kézimixer dagasztókarjával összedolgozzuk, én a legutóbb kézell gyúrtam össze Rebekával, nagyon jó élmény és nem sokkal több idő. Ezután lefedve egy órán át hagyjuk kelni, amíg a duplájára kel. Én 25-30 fokra előmelegített sütőben kelesztettem, mert a húsz fokos lakásunban nem lenne elegendő egy óra kelesztés neki. Ezután egy lisztezett deszkára borítjuk és óvatosan gömbölyítjük. Gömbölyítés után a kelesztőtálat ráborítva hagyjuk a deszkán negyed órát pihenni, ezután megformázzuk a veknit és a kiolajozott sütőedénybe tesszük. Lefröcsköljük hideg vízzel a kenyeret és a tál tetejét is, mielőtt rátennénk, a kelt tészta szereti a párát. Hatvan-hetvenperc után betesszük a 230 fokra előmelegített sütőbe és ki hogy szereti, fél-háromnegyed óra alatt megsütjük. Ha szeretjük nagyon ropogósan a héját az utolsó tíz percben levehetjük a tetőt róla. Mi kicsit több, mint fél óráig sütöttük, mert a gyerekek nem szeretik ha túl ropógós a héja. Mikor kész, kivesszük és rácsra tesszük hűlni, hideg vízzel átkenjük a tetejét, hogy szép fényes legyen. Amíg hűl addig, repedezik be a héja, pattog, ropog, “beszélget” a kenyerünk.

Csokis kuglóf

A legjobb dolgok véletlenül születnek. Ti is jártatok már úgy, hogy elfelejtettétek, hogy csak a tészta egyik felébe kell kakaó és beleöntöttétek az egészbe? Így lett tarka kuglóf helyett egy sima kakaós, a gyerekek legnagyobb örömére. Meg is ették, persze a nagyszemű aranymazsolát, amit egyébként marékszámra esznek türelmesen kiválogatták belőle. Nem értem. Ezt sem, ahogy azt sem, hogy a földimogyoró is csak külön kis tálból jó, de a müzliből kiveszik, ahogy az aszalt gyümölcsöket is. Ez a kakaós, porcukorral meghintett, igazából elrontott kuglóf azonban sikert aratott. Semmi gyanús, csak sima csokoládé szín, ez nálunk mindig beválik.

Recept:

1,5 dl langyos tej

10 dkg cukor

Egy zacskó szárított élesztő (7g)

50 dkg sima liszt

10 dkg mazsola (ha szeretnéd, hogy a gyerekek tovább majszolgassák és hosszabb ideig tartson a vacsora)

1 kis teáskanál só

2 tojás

Egy fél rúd vanília ( a cukorral összedarálva)

15 dkg puha vaj

2 evőkanál cukrozatlan kakaópor

2 evőkanál meleg víz

A tejbe beleszórjuk az élesztőt és egy kis kanál cukrot, hozzáadunk két evőkanál lisztet és elkeverjük, a tetejére is szórunk egy kevés lisztet majd félre tesszük kelni. Mialatt kel, a száraz alapanyagokat összekeverjük, ha csak kakaósat szeretnénk az egész liszttel elkeverjük a kakaóporral, ha csíkos kuglófot szeretnénk akkor a kakaót egyelőre félretesszük. Hozzáadjuk a sót, a maradék cukrot, a tojásokat és a felfuttatott élesztőt. Alacsonyabb fokozaton összedolgozzuk (keverőgép dagasztókarjával) és kis adagokban hozzádolgozzuk a puha vajat is. Ha készen van a tészta és még nem tettük be előzőleg a kakaót (ahogy én) akkor most ketté választjuk a tésztát, az egyik felét visszatesszük a tálba és összedolgozzuk a langyos vízzel simára kevert kakaóval. Majd a tésztákat külön tálba kelesztjük, szobahőmérsékleten (23-24 fok, mivel nálunk húsz fok van, amire a tészta meg sem mozdul, én langyos sütőbe teszem) egy-másfél óráig, amíg duplájára nem kel. Ezalatt kivajazunk egy 2,5 literes kuglófformát.  A megkelt tésztát egy lisztezett gyúródeszkára borítjuk és kinyújtjuk ujjnyi vastagon nagyjából 25X40 centis téglalappá. Ha két színű tésztánk van, akkor először a fehéret nyújtsuk, majd aztán a kakaósat, és a fehér tésztára fektessük rá a kakaósat. Ha egyszínű csokis kuglófot készítettünk akkor is válasszuk ketté és úgy nyújtsuk ki téglalappá őket, majd fektessük egymásra és sodorjuk fel és a két végét ellentétes irányba tekerjük meg. A tészta olyan hosszú legyen, hogy amikor belerakjuk a kuglófformába a két vége összeérjen. A kuglófformába letakarva még egy óráig a duplájára kelesztjük, majd 170 fokra előmelegített sütőben 35-40 perc alatt készre sütjük. Tálaláskor meghintjük porcukorral.

Házi pékség: Tökmagolajos fonott kenyerek

Elfogyott az olívaolajom és a napraforgóolajom. Minden olajom. Az élesztőből is az utolsót bontottam ki. Ilyenkor kreatívnak kell lenni, mi kerüljön a tésztába, mert olaj az kell bele. Egy kevés olvasztott vajjal és tökmagolajjal helyettesítettem az olívaolajat. Megint négyféle lisztet használtam, ez nagyon bevált, sokkal szebb lesz belőle a tészta, mintha csak kétféle lisztet használnék (egy egészségesebbet és a sima búzalisztet). Rebeka megint lelkesen fonta a kalácsot velem és így, hogy ő készíti lelkesebben eszi meg, nemcsak ő, hanem Ruben is.

Érezni rajta a tökmagolaj ízét, nekem kifejezetten ízlik, az esti gyertyafényben a gyerekeket nem zavarta az enyhén olajos zöld árnyalat, amit kaptak a kenyerek, a reggelinél azonban már szóvá tették. Még szebb lett volna, ha van itthon tökmagom és azzal tudjuk díszíteni, de az is elfogyott. 

Azthiszem el kellene mennem bevásárolni.

Recept:

500 g liszt: 80 g rozsliszt, 50 g teljeskiőrlésű liszt, 70 g graham liszt, 300 g búza liszt

Egy csomag száraz élesztő (7g)

Egy tojás

2,25 dl tej

30 g olvasztott vaj

0,5 dl tökmagolaj

Evőkanál só

5 evőkanál cukor, felét helyettesíthetjük mézzel

A száraz élesztőt felfuttatom a tejben egy evőkanál cukorral, addig a lisztet, a száraz élesztőt, a sót és a cukrot összekeverem, lyukat csinálok a közepébe, beleütöm a tojást és hozzáöntöm az élesztős tejet. Kicsit összekeverem egy fakanállal (szilikonos lapáttal) és hozzáadom az olajat és az olvasztott vajat is. Dagasztókarral pár perc alatt összekeverem, addig amíg összeáll egy gömbbé és elválik a táltól. Picit ragadós a tészta, rászitálok egy kevés lisztet és betakarom konyharuhával. Előmelegítem a sütőt 200 fokra, egy kisebb tepsibe vizet rakok az aljába, a kelt tésztának jót tesz a gőz.  Fél óra, negyven percet kelni hagyom a tésztát, (nem fog duplájára), majd indulhat a házi pékség, a gyerekekkel mindenféle, mostanában leginkább fonott péksütiket formázunk belőle. Ha megtelik egy tepsi már mehet is a sütőbe, körülbelül tíz perc kell neki, 200 fokon. 

Rebeka első fonott kalácskája

Egy ideje már közösen sütjük az asztalunkra kerülő péksüteményeket. Illetve én sütöm és aki akar csatlakozik. Rebeka szinte mindig szeretne segíteni, Ruben is időnként részt vesz benne. Mióta ezt nem egyedül csinálom, hanem a gyerekek is egyre lelkesebben vesznek részt benne, már nem arra megyek rá, hogy szép kiflik, briósok legyenek, ennél sokkal többet számít az öröm, hogy közösen készítünk valamit. Begyúrom a tésztát és ha a gyerekeknek van kedvük ők formázzák meg a kis tésztagolyókat, olyanra amilyenre csak akarják. Nagyon érdekes formák születnek: masni, takaró, előke, fészek, bár próbálom a klasszikusabb irányba terelgetni őket, mert a kelt tészta akkor adja ki a jellegét, ha bucisabb és minél kevésbé lepényszerű. Azért mindig akad egy-egy egy laposabb alkotás, de nem baj, elfogy az is. Rebeka nemrégiben megtanult fonni, ez a "tanulás" volt vagy öt perc, egyetlen egyszer megmutattam neki, mivel vastagabb holmival könnyebb, jobb rajta a fogás, három kötött sálját Ricsinek ráhurkoltuk a lépcsőkorlátra és azon gyakorolt. A következő lépés pedig a tészta fonása volt, engem is meglepett, amikor némi segítséggel ugyan, de megfonta a fonott kalácsunkat. Következő alkalommal pedig a tésztagombócokból kis kígyókat sodort és összefonta koszorúnak, ahogy tőlem látta. Nagyon büszke vagyok rá, jó dolog látni, hogy ennyi örömet talál a sütésben és ahogy egyre ügyesebb egyre lelkesebb is lesz. A kis tésztakoszorút a tányérjára tettem, és kézzel megtörte és mindannyiunknak adott belőle. Nagyon szép pillanat volt. 

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljön az, hogy igazi péksütiket készít, és ennyire ügyes lesz. Ez lett a kezdeti kis tapicskolásból, maszatolásból, három év alatt eljutottunk a fonott kalácsig. 

Recept:

100g graham liszt

100 g rozsliszt

100 g teljes kiőrlésű búzaliszt

200 finomliszt

egy dl olaj

egy tojás

50g cukor

egy evőkanál só

7 g szárazélesztő

2,25 dl tej

Az élesztőt felfuttatom a tejjel és egy kanál cukorral. A lisztet összekeverem a cukorral és a sóval, a közepébe mélyedést készítek és beleöntöm a felfuttatott élesztőt, olajat, a tojást és addig gyúrom amíg elválik a táltól. Fél óra-negyven percet kelesztem, majd kis gombócokat formázok és azokból péksüteményeket formázunk, ami éppen eszünkbe jut. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, lefröcskölöm hideg vízzel és már mehet is a 200 fokra előmelegített sütőbe (a sütő aljába egy kisebb tepsibe viezt szoktam tenni). Körülbelül 10 perc. Amikor kész kiveszem és egy ecsettel megkenem hideg vízzel.

Spárgás rizottó

Hozzávalók:

• Egy csokor zöldspárga 
• 200 g rizottó rizs
• Egy szál póré hagyma
• Két gerezd fokhgyma
• Olíva olaj
• 100 g parmezán sajt
• Három diónyi vaj (esetleg a felét helyettesíthetjük mascarpone-val)
• Fehérbor vagy rozé (tavalyi rozé kiválóan alkalmas a célra)

Elkészítés:

1. A spárga fás részét letörjük, egy percre lobogó sós vízbe dobjuk, majd kiemeljük és azonnal hideg vízbe rakjuk, lecsöpögtetjük és karikára vágjuk. Néhány virágot félreteszünk díszítésnek. 
2. A póréhagymát apróra vágjuk és megfuttatjuk olajon, majd rádobjuk a rizst és megpirítjuk rajta.
3. Felöntjük a szobahőmérsékletű borral, majd ha elfő róla, akkor merőkanállal adagoljuk rá a spárga főzővizét és gyakori kevergetés mellett puhára főzzüka  rizst. Mindig éppen csak annyi vizet adunk hozzá, amennyi ellepi és megvárjuk, amíg elfő róla, ezután merjük rá a következő adagot. A második körnél hozzáreszeljük a fokhagymát.
4. Amikor kész, félre húzzuk és hozzákeverjük a  frissen reszelt parmezánt és a vajat, fedő alatt hagyjuk elolvadni, párszor megkeverjük közben.
5. A spárgát belekeverjük vagy a tetejére halmozzuk, a félretett virággal díszítjük. Azonnal tálaljuk.

Spárga szezon, piac, lágytojás

Áprilisban van a szezonja, alig pár hétig sajnos, úgyhogy ki kell használni és enni, enni, enni, amíg van. A piacon csütörtökönként érkezik a friss áru, így tavasz óta keddről átettük aznapra a bevásárlást mert friss cukorborsót, spárgát, paradicsomot és epret akkor lehet venni. Minden héten együtt megyünk, közös délelőtti program, télen ilyenkor rendszerint ott is ebédeltünk sajtos-tejfölös lángost , sült krumplit esetleg palacsintát. Mióta itt vannak a várva várt finomságok azóta itthon ebédelünk utána, lágy tojást spárgával, vajas kiflit cukorborsóval megrakva. Más ebéd nem is férne bele piacozással együtt, de még senki nem reklamált érte, sőt ezek a  legjobb ízű ebédeink. A spárgát mindig állítva kell tárolni a hűtőajtóban vagy a fiókban, nekem az egyik alsó fiók jelenleg csak spárgával van tele. Nedves konyharuhával vagy törölközővel körülcsavarva, így akár egy hétig is szép lesz. Sosem felejtem el Bécsben a Naschmarkton gyönyörűen tornyokba rendezve álltak a spárga hegyek, egy szökőkútszerű kis szerkezeten, amiben folyamatosan cserélődött a víz, a gondos árusok néha néha meg is spriccelték egykicsit. Ez a látvány felért számomra egy előétellel. Egyébként a gyerekek is a piac után ebédelnek a legnagyobbakat, két-háromszor annyit esznek, mint egy átlagos ebéden pedig mindig kóstolnak vásárlás közben, az árusok banánt, diót, mogyorót dugdosnak a kezükbe, néha annyi mindent összeesznek, hogy azt gonolom, már biztosan semmit nem fognak enni.. de mintha ettől csak még éhesebbek lennének.

Tárolása:

Állítva, nedves ruhába csavarva a hűtő ajtajában vagy a fiókban.

Honnan tudod, hogy friss:

Ha eltöröd roppannia kell és azonnal szépen törnie, ha hajlítani lehet az már nem friss. A száraknak szép friss zöld színűeknek kell lennie, mindenféle barnád vagy sárgás beütés nélkül, a virágja szorosan zárt.

Tisztítása:

A szára alsó részét, ami fehérbe hajlik le kell törni, mert az fás. Van egy pont, körülbelül az alsó egy harmada a spárgának, ahol ha két kézzel megfogjuk és picit meghajlítjuk magától kettétörik.  Nem kell pucolni vagy hámozni és a virágja is ehető.

Hogyan készítsd el:

Blansírozni szoktam reggelenkentén:

 Lobogó forró vízbe kell dobni 3-4 percre, tovább nem szükséges de ízlés dolga. Én szeretem ha roppanós marad és a túl hosszú főzétől nyálkássá válhat és rágósabbak lesznek a rostjai. Ezután szűrőkanállal kiemelem és minél hidegebb vízbe ( legjobb a jeges)dobom, hogy azonnal leálljon a főzési folyamat és megőrízze a szép élénk színét és ízét. Ugyanebben a vízben szoktam hozzá a lágytojást megfőzni, mi a három és fél perceset szeretjük de ez megint ízlés kérdése. Lágytojásba mártogatva kiváló reggeli (ebéd és vacsora).

Készíthetünk hozzá barnavajat: 

A vajat megolvasztjuk majd addig hagyjuk a tűzön amíg barnává nem válik. Ezután hagyjuk kihűlni és átszűrjük. Ezzel a technikával a fehérje kiválik a vajból és kapunk egy mogyorós-vaníliás illatú folyékony vajat, ami gyakorlatilag mindenhez jó, de spárgához különösen. Egy lapos tálba, tányérba nyakonöntöm vele, pár csepp citromot teszek rá és meghintem apróra vágott petrezselyemmel. 

De az is elég, ha egyszerűen megsózzuk és meglocsoljuk olívaolajjal. Rakhatjuk omlettbe, vagy gyönyörűen mutat egy quich-ben néhány borsóval körülötte.

Húsvéti csokoládés pite

Franciául La tarte au chocolat - ha már egyszer az igazi, klasszikus francia csokoládés pitéről van szó, említsük meg a nevét is, ami lehet, hogy csak azért, mert nem tudok franciául, de nekem valahogy sokkal előkelőbben hangzik és így jobban illik ehhez a tortához, mint az egyszerű csokoládés pite. A recept egy kedvenccé vált és lassan rongyossá lapozgatott tavaszi Stahl magazinból származik, ami az első tavaszi napsugárral együtt előkerül és ott fekszik egészen Húsvét végéig a tálalón. A kislányom minden nap végignézi, majd, amikor a tortához ér, rábök és azt mondja, amit én az első alkalommal, amikor megláttam: "Ezt fogjuk megsütni". Én a leírással ellentétben nem használtam sütőpapírt, hanem kivajaztam a formát, úgy gondoltam, hogy úgy jobb lesz szeletelni. Sajnos kicsit leragadt a tészta, amit egyébként is kissé nehéz volt vágni, mert morzsálódott. Stahl Judit egy jól bevált keksz receptjét használta fel hozzá - nekem is van egy, így a tésztán lehet, hogy változtatok majd, de a csokoládés krém tökéletes. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 100 g mogyoró
• 40 g és 85 g liszt
• egy csipet só
• 120 g puha vaj
• 60 g porcukor
• egy tojássárgája

A krémhez:

• 200 g étcsoki
• 50 g vaj
• 2,5 dl tejszín
• 300 g csokoládés mogyorókrém (én nutellát használtam)

Díszítéshez kis csokitojások

Elkészítés

Tészta:

A mogyorót illatosra pirítjuk egy nagy serpenyőben, majd miután kihűlt a héját ledörzsőljük egy konyharuha segítségével. Ezután 4 dkg liszttel finomra őröljük és hozzákeverjük a maradék lisztet és a sót.

A tésztához a puha vajat krémesre dolgozzuk majd hozzáadjuk a  porcukrot és egy percig tovább keverjük, hozzákeverjük a tojássárgáját is, végül fakanállal a mogyorós lisztet és lapos korongot formálunk belőle, fél óráig a hűtőben pihentetjük.

A sütőt 160 fokra előmelegítjük és sütőpapírral kibélelünk egy 24 cm átmérőjű  fodros piteformát, úgy, hogy a papír túllógjon rajta. A pihentett tésztátkörülbelül 4 mm vastagra kinyújtjuk és kibéleljük vele a pitefomát, úgy, hogy túl lógjon a tészta rajta és villával megszurkáljuk. A tésztát kinyújtjuk, nem egyszerű, mert kemény, törik, morzsálódik, amikor azt gondoljuk, hogy ebből sosem lesz egybefüggő pitetészta, akkor csak dolgozzunk rajta kitartóan tovább. Stahl Judit azt javasolja, hogy korongokra vágva fektessük egymás mellé a pitesütőben és nyomogassuk össze az ujjainkkal. Én tartok tőle, hogy úgy nagyon leragad a formába, és nem tűnik egyszerűbbnek sem a sima nyújtásnál. Kibélelhetjük három-négy nagyobb darabbal is a formát és azoknak a széleit összedolgozhatjuk, én általában ezt szoktam csinálni.

Krém:

A csokoládét apróra törjük (itt jól jönnek a dolgos kis gyerekkezecskék), a tejszínt és a vajat megmelegítjük és  ráöntjük a csokoládéra miközben folyamatosan keverjük kézi habverővel, majd hozzádolgozzuk a csokoládés mogyorókrémet is. A kihűlt tésztába óvatosan beleöntjük a tölteléket,  a tetejét szeépen elsimítjuk egy széles pengéjű késsel vagy lapáttal. Díszítésnek használhatunk csokitojást vagy cukrozott mandulát esetleg színes marcipántojásokat. Lefedve a hűtőbe tesszük legalább hat órára, vigyázzunk, hogy nehogy beleragadjon az alufólia, buggyosan rakjuk rá. Tálalás előtt egy-két órával vegyük ki a hűtőből, hogy szépen szeletelhető tortát kapjunk.

Diós-vaníliás keksz

Ez a keksz recept nálunk klasszikussá vált. Karácsonykor csillagok, fenyőfák, angyalok, Húsvétkor bárányok, nyuszik, lepkék és kacsák készülnek belőle. Olykor csokis "fekete bárányok". A gyerekekkel könnyű és jó móka együtt elkészíteni, és befőttes üvegbe rendezve egy szép textillel a tetején, szalaggal átkötve kedves húsvéti ajándék bárkinek.

Volt idő, nem is olyan rég, amikor Rebeka még csak kóstolt és a másik kuktám pedig még gondolatban is csak éppen kezdett megszületni:

Ma már komoly munka folyik a konyhában, nekem miután kinyújtottam a tésztát jórészt csak fotóznom kellett, mert Rebeka már mindent egyedül megcsinál. Kiszagatja, kiveszi a formából és a tepsibe rakja. Ruben pedig nyújtani szeret leginkább. Majd darabokra szedni, összegyúrni és újra kinyújtani.

Recept:

Hozzávalók:

100 g dió

50 g nádcukor

100 g porcukor

250 g finomliszt

1/2 teáskanál sütőpor

1/4 teáskanál só

100 g hideg vaj

egy tojás sárgája

egy rúd vanília

1-2 evőkanál hideg víz

Elkészítés:

A diót sütőben 100 fokon pár perc alatt illatosra pirítom, majd összedarálom a kristálycukorral és a vanília rúddal. 

A lisztet, a porcukrot, sütőport, sót  összekeverem, hozzáadom a diós keveréket, a vajat és a tojássárgáját.

Összedolgozom, közben hozzáadok egy-két evőkanál hideg vizet, végül labdát formázok belőle, kicsit ellapítom, egy folpakba csomagolom (még ebben is lehet kicsit összenyomkodni, formázni) és hűtőbe teszem egy órára.

Kinyújtom, és kiszaggatom, majd 180 fokra előmelegített sütőben körülbelül 10 perc alatt aranybarnára sütöm őket. Ha van kedvünk és időnk bevonhatjuk őket csokival, és húsvéti feketebárányokat is készíthetünk.

Egy hónapig elállnak fémdobozban.