Tojásfestés ecsettel, festékkel, ahogy a Nyuszi is csinálja

Gyerekkoromban emlékszem alig vártam a tojásfestést. Úgy képzeltem, ahogy a mesekönyvekben is ábrázolják, festékkel, ecsettel szépen kidíszítjük a tojásokat. Nagyon csalódott voltam, amikor kiderült, hogy a tojásfestés azt jelenti, hogy egy nagy lábas vízbe beáztatjuk őket. A berzseléshez, apró levélkék simítgatásához, harisnya ráigazításához a tojásra még kicsi voltam, persze azt csodálattal figyeltem, ahogy anyukám készíti. Amikor nagyobb lettem készítettünk tojást írókával (gicával) is, nagyon élveztem a hangulatát, a munkát a meleg, olvadt méhviasszal, aminek az illata belengte a konyhát, aztán a megszáradt viasz alól előbukkanó csodálatos mintákat. Rebeka még csak öt éves,  az írókázás még nem lenne akkora sikerélmény neki, ezért azzal még várok néhány évet, de mindenképpen szerettem volna valahogy úgy kidíszíteni a tojásokat, hogy ő is részt vehessen benne. Sokat gondolkoztam, amikor az egyik falubeli anyuka nagyon jó ötletet adott, azt mesélte, hogy a kifújt tojásokat hurkapálcikára tűzve szokta kifesteni sima temperával. Rögtön tudtam, hogy ez lesz a mi módszerünk, mindig sok festékem van otthon, főleg akril és tempera szép pasztell színekben, már láttam is magam előtt a bézs, púderrózsaszín színű tojásokat. A módszert annyival továbbfejlesztettem, hogy hungarocell táblába böktük a tojásokat. Meglepődtem, hogy Ruben is ragaszkodott hozzá, hogy részt vegyen a tojásfestésben, az ilyen festős, maszatolós dolgok általában nem szokták felkelteni az érdeklődését. Végig ott ült velünk és egymás után festette le a tojásokat, kizárólag a rózsaszín színt volt hajlandó használni. Miután lefestettük valamennyit, addigra az első néhány tojás már meg is száradt és jöhetett rá a minta. Virágok, pöttyök, csíkok, nagyon élveztük mind a hárman. Este miután teljesen megszáradtak, matt hobbilakkal lekentem őket, majd vékony kender zsinegre felfűztük őket és anyukám barkafáját díszítettük vele.

Tavasztündérek gyapjúból

Egy ideje bele vagyok szerelmesedve a gyapjúba, mint alapanyagba, így a húsvéti készülődésben is főszerepet kapott, tavasztündérek készültek belőle. Rebeka osztozik a lelkesedésemben, egyszerűen nem unja meg, minden délután azzal kel fel, hogy "ugye gyapjúzunk, anya”. Alig bírom rávenni, hogy mást is csináljunk, például befejezzük a levegőre száradó gyurmából készült dekorációkat, ami a másik húsvétra szánt dolog. Eleinte úgy gondoltam, hogy még pici a babák készítéséhez és a gyapjúképek készítésével el lesz, amíg én a tündéreket készítem. Aztán teljesen magától készített egy tündért és annyira élénken érdeklődött, hogy hogyan is kell ezt, hogy végül bevontam a készítésbe. Nagyon aranyos tündéreket készített, némelyik még szebb is lett, mint az enyém. 

Rebeka első tündére.

A gyapjúkép készítése nagyon jó elfoglaltság, semmi más nem kell hozzá, mint egy A4-es méretű téglalap alakú filc anyag és színes gyapjúk, amelyeket rásimogatva nagyon szép és érdekes képeket lehet készíteni belőlük. A gyapjútündérek és más dolgok készítéséből megmaradt kisebb szálakat, maradékokat remekül  fel lehet használni hozzá.

Húsvéti ajtódíszünk

Húsvétkor valahogy jobban szeretem a koszorúnál az ilyen jellegű ajtódíszeket. Néhány ág barka halomba rakva, két végén megkötve és felakaszthatunk rá bármit, ami szívünknek kedves, húsvéti díszt, tojást, horgolt díszeket.

Húsvét délután

Szeretem ha a készülődés nem csak az ünnepet előzi meg, hanem annak örömteli részét is jelenti. Nem kell mindennel elkészülni, hogy aztán semmit nem csinálva egy pezsgővel a kezünkben láblógatva élvezzük az ünnepet - ahogy azt egykor képzeltem. Az egyik legjobb része éppen a közös készülődés a konyhában. Egy picit én használom a gyúródeszkát, amíg pihen a medvehagymás pogácsa, kinyújtom a pitetésztát, aztán Ricsi jön és szaggatja a pogácsát. Kikeverem a csokoládé krémet, addig ő megfonja a kalácsot. A gyerekek jönnek-mennek körülöttünk, élvezik  a készülődés izgalmát, nézik a pogácsát a sütőben, lenyalják a csokis spatulát. Segítenek a tortára rárakni a csokitojásokat, a kukoricapelyhes tojásfészkekhez összezúzni a pelyhet, a csokiöntethez a csokoládét apró darabokra törni. Bekapcsolni a mérleget, mert gombot megnyomni mindig nagyon érdekes dolog, felsöpörni a morzsát. És amikor egymás mögé, mellé kerülünk a konyhában könyékig maszatosan jó egy puszit váltani egymással. Összemosolyogni és látni, hogy a másik sem vágyik ennél többre, jobb délutánra, mint közösen elkészíteni az ünnepi vacsit. 

Húsvéti ajándék

Annyira jól sikerültek a levegőre száradó gyurmából készült díszek és olyan jó program volt, hogy vettem cserépszínűben is, hogy azt is kipróbáljuk. Eldöntöttem, hogy ez lesz az idei húsvéti ajándékunk, ha már így belejöttünk lesz belőle annyi, hogy mindenkinek jusson. Előtte nap azonban a gyerekek kaptak egy fagyis gyurma készletet, amit elővettem Rubennek, hogy játszon vele, amíg mi szaggatjuk a díszeket és azzal sajnos nem versenyezhetett sokáig a cserép színű gyurma. Amivel radásul sokkal nehezebb volt dolgozni, mint a fehérrel, nedvesebb volt, így könnyebben deformálódott és nehezebb volt kiszedni is a formákból a gyurmát. Rebeka hamar átpártolt a fagyi készítéshez. Nem baj így is remekül szórakoztunk mindhárman, és ez a lényeg. Azért jó párat kiszaggatott Rebeka is, így mégiscsak közösen csináltuk. Másnap a festésük újra izgalmas feladat volt,  néhányat ki is festett nagyon lelkesen, amíg nem figyeltem oda a legszebb madarat sikerült bemázolnia a sötétbarnára. Amikor megláttam, kiszaladt a számon egy de miért barnára, mire ő: de anya olyan szép. Összeszedtem magam és sikerült egy hát igen, végülis szép - mondatot kiprésenem magamból, végülis milyen alapon korlátozom a gyerek. Nem szeretem korlátozni az alkotói szabadságát, de feketével már tényleg nem engedtem festeni. "Rebeka senki sem szeretne fekete húsvéti díszeket kitenni, tudod?-De anya akkor miért tetted ki a fekete festéket is? Szabad azzal is, a fekete lányoknak is való, nem csak a fiúknak. És akkor mit lehet feketével? A karácsonyit? - Nem tudom. Most mondjam azt, hogy kontúrozni vagy, hogy semmit. Aztán végül a barna mázolásból született meg az a technika amivel szinte végig dolgoztam, de akkor már nem volt izgi barnára festeni a díszeket, hiába hívtam, inkább megint fagyit készített.

Gondoltam nem sokat kockáztatok, lefestettem a barna madarat fehérre majd fogtam egy nedves törlő kendőt és a csipkelenyomat helyén letöröltem a fehér festéket, kicsit elmaszatoltam az alatta lévő barnával. Így olyan lett, mintha koptatott lenne. Nagyon tetszett, meg is köszöntem Rebekának. Így készítettem a fehér alapon kék csíkos, mintás nyuszikat és kacsákat is. Nagy büszkén átküldtem egy képet a barátnőmnek az alkotásokról, mire visszaírt, hogy neki a sima cserépszínűek tetszenek a legjobban. Remélem csak a kép nem adta vissza és ezért, mert órákig dolgoztunk vele, hogy a cserépszínűeket így elrontsuk... Egyébként nekem is nagyon tetszenek azok a díszek is, amelyek sima cserépszínűek maradtak, a csipkék lenyomatát kicsit áthúztam azért fehér ecsettel, de igazából ugyanannyira tetszenek, mint a színesek. De legeselegjobban Rebeka által készített tarka-barka, suta ecsetmozdulatokkal kipingált sárga kacsák, rózsaszín pöttyös és égszínkék bárányok nőttek a szívemhez, meg is tartottam magunknak és feltettem a tojásfára. Olyan véletlenszerűek és vidámak, szeretem, hogy érződik rajtuk a gyerekkéz. A többit rafiávall bélelt dobozokba rendezgettem, amiket Rebeka által dekorált papírtojásokkal díszítettem. Remélem örülni fognak neki, akik kapják.

Húsvéti csokoládés pite

Franciául La tarte au chocolat - ha már egyszer az igazi, klasszikus francia csokoládés pitéről van szó, említsük meg a nevét is, ami lehet, hogy csak azért, mert nem tudok franciául, de nekem valahogy sokkal előkelőbben hangzik és így jobban illik ehhez a tortához, mint az egyszerű csokoládés pite. A recept egy kedvenccé vált és lassan rongyossá lapozgatott tavaszi Stahl magazinból származik, ami az első tavaszi napsugárral együtt előkerül és ott fekszik egészen Húsvét végéig a tálalón. A kislányom minden nap végignézi, majd, amikor a tortához ér, rábök és azt mondja, amit én az első alkalommal, amikor megláttam: "Ezt fogjuk megsütni". Én a leírással ellentétben nem használtam sütőpapírt, hanem kivajaztam a formát, úgy gondoltam, hogy úgy jobb lesz szeletelni. Sajnos kicsit leragadt a tészta, amit egyébként is kissé nehéz volt vágni, mert morzsálódott. Stahl Judit egy jól bevált keksz receptjét használta fel hozzá - nekem is van egy, így a tésztán lehet, hogy változtatok majd, de a csokoládés krém tökéletes. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 100 g mogyoró
• 40 g és 85 g liszt
• egy csipet só
• 120 g puha vaj
• 60 g porcukor
• egy tojássárgája

A krémhez:

• 200 g étcsoki
• 50 g vaj
• 2,5 dl tejszín
• 300 g csokoládés mogyorókrém (én nutellát használtam)

Díszítéshez kis csokitojások

Elkészítés

Tészta:

A mogyorót illatosra pirítjuk egy nagy serpenyőben, majd miután kihűlt a héját ledörzsőljük egy konyharuha segítségével. Ezután 4 dkg liszttel finomra őröljük és hozzákeverjük a maradék lisztet és a sót.

A tésztához a puha vajat krémesre dolgozzuk majd hozzáadjuk a  porcukrot és egy percig tovább keverjük, hozzákeverjük a tojássárgáját is, végül fakanállal a mogyorós lisztet és lapos korongot formálunk belőle, fél óráig a hűtőben pihentetjük.

A sütőt 160 fokra előmelegítjük és sütőpapírral kibélelünk egy 24 cm átmérőjű  fodros piteformát, úgy, hogy a papír túllógjon rajta. A pihentett tésztátkörülbelül 4 mm vastagra kinyújtjuk és kibéleljük vele a pitefomát, úgy, hogy túl lógjon a tészta rajta és villával megszurkáljuk. A tésztát kinyújtjuk, nem egyszerű, mert kemény, törik, morzsálódik, amikor azt gondoljuk, hogy ebből sosem lesz egybefüggő pitetészta, akkor csak dolgozzunk rajta kitartóan tovább. Stahl Judit azt javasolja, hogy korongokra vágva fektessük egymás mellé a pitesütőben és nyomogassuk össze az ujjainkkal. Én tartok tőle, hogy úgy nagyon leragad a formába, és nem tűnik egyszerűbbnek sem a sima nyújtásnál. Kibélelhetjük három-négy nagyobb darabbal is a formát és azoknak a széleit összedolgozhatjuk, én általában ezt szoktam csinálni.

Krém:

A csokoládét apróra törjük (itt jól jönnek a dolgos kis gyerekkezecskék), a tejszínt és a vajat megmelegítjük és  ráöntjük a csokoládéra miközben folyamatosan keverjük kézi habverővel, majd hozzádolgozzuk a csokoládés mogyorókrémet is. A kihűlt tésztába óvatosan beleöntjük a tölteléket,  a tetejét szeépen elsimítjuk egy széles pengéjű késsel vagy lapáttal. Díszítésnek használhatunk csokitojást vagy cukrozott mandulát esetleg színes marcipántojásokat. Lefedve a hűtőbe tesszük legalább hat órára, vigyázzunk, hogy nehogy beleragadjon az alufólia, buggyosan rakjuk rá. Tálalás előtt egy-két órával vegyük ki a hűtőből, hogy szépen szeletelhető tortát kapjunk.

Diós-vaníliás keksz

Ez a keksz recept nálunk klasszikussá vált. Karácsonykor csillagok, fenyőfák, angyalok, Húsvétkor bárányok, nyuszik, lepkék és kacsák készülnek belőle. Olykor csokis "fekete bárányok". A gyerekekkel könnyű és jó móka együtt elkészíteni, és befőttes üvegbe rendezve egy szép textillel a tetején, szalaggal átkötve kedves húsvéti ajándék bárkinek.

Volt idő, nem is olyan rég, amikor Rebeka még csak kóstolt és a másik kuktám pedig még gondolatban is csak éppen kezdett megszületni:

Ma már komoly munka folyik a konyhában, nekem miután kinyújtottam a tésztát jórészt csak fotóznom kellett, mert Rebeka már mindent egyedül megcsinál. Kiszagatja, kiveszi a formából és a tepsibe rakja. Ruben pedig nyújtani szeret leginkább. Majd darabokra szedni, összegyúrni és újra kinyújtani.

Recept:

Hozzávalók:

100 g dió

50 g nádcukor

100 g porcukor

250 g finomliszt

1/2 teáskanál sütőpor

1/4 teáskanál só

100 g hideg vaj

egy tojás sárgája

egy rúd vanília

1-2 evőkanál hideg víz

Elkészítés:

A diót sütőben 100 fokon pár perc alatt illatosra pirítom, majd összedarálom a kristálycukorral és a vanília rúddal. 

A lisztet, a porcukrot, sütőport, sót  összekeverem, hozzáadom a diós keveréket, a vajat és a tojássárgáját.

Összedolgozom, közben hozzáadok egy-két evőkanál hideg vizet, végül labdát formázok belőle, kicsit ellapítom, egy folpakba csomagolom (még ebben is lehet kicsit összenyomkodni, formázni) és hűtőbe teszem egy órára.

Kinyújtom, és kiszaggatom, majd 180 fokra előmelegített sütőben körülbelül 10 perc alatt aranybarnára sütöm őket. Ha van kedvünk és időnk bevonhatjuk őket csokival, és húsvéti feketebárányokat is készíthetünk.

Egy hónapig elállnak fémdobozban.