A hatodik napon...

Kezd helyre állni a Bódis család világrendje és békéje. Az utolsó előtti pillanatban mielőtt azt hittem, tényleg nem bírom tovább a folyamatos nem alvást, Ruben úgy tűnik megszánt és egyszer csak elkezdett hosszabbakat aludni. Amíg ma délután Rebeka szokásos három órás délutáni alvását teljesítette, addig Ruben több, mint négy órát aludt, ráadásul mindezt a két gyermekünk egyszerre. Tegnap is ugyanebben az időben ugyanígy három és fél órát aludt, Rebeka alvási ideje alatt. Hű de szép lenne, ha ez rendszerré válna... Éjszaka már 2—2,5 órákat aludt, este pedig bevetettük a cumisüveget, jobban mondva a világ legdrágább apukája és férje Rebekáról való gondoskodás, a háztartási munkák ellátása mellett még azt is magára vállalta, hogy megeteti Rubent. Ráadásul élesben, minden előzetes kipróbálás nélkül, bevállalta az este 11-es etetést.  Délután elment és vett egy fejőgépet, én szépen lefejtem 125 ml anyatejet, biztos, ami biztos, ugyanis fogalmam sincs mennyit eszik, a kórházban mértem utoljára. Én pedig este negyed tízkor elmentem lefeküdni és aludtam egészen fél egyig. Nem hittem a szememnek, amikor magamtól felébredtem és ránéztem az órára. Ruben háromnegyed egykor kelt, tehát aludtam három órát, ami a szülés óta a leghosszabb alvásom volt. Úgy éreztem, hogy le tudnám futni a maratont. Hát még, amikor a további éjszakai ébredések is 2-3 óránként voltak. Reggel olyan üde és friss voltam, mint bámikor máskor. 8 órát aludtam három megszakítással, ez több, mint amit remélni mertem volna még előző reggel is, amikor tényleg úgy éreztem, hogy kész vége, ezt nem lehet bírni.

Cumisüveg. Tudom megosztó, én nagyon-nagyon szeretek szoptatni és értem és hiszem a lényegét is: hogy az anya kizárólagos feladata és tiszte a baba táplálása, az egymástól való függés, ráutaltság szimbiózisa, a napra kész, mindig személyre szabott anyatej a babának, amit a fejés nyilván valamilyen szinten megszakít, attól függően mennyire frissen adjuk a babának. Igen, a  cumizavarról is hallottam már. És azt is tudom, hogy a szoptatás legyik szerepe éppen az, hogy az anyuka és kisbaba állandó szimbizisban legyenek, ne is tudjon vagy akarjon anya mást csinálni, mint a babával törődni. Mind igaz, és egyet is értek vele, elméletben. Már Rebekával is próbálkoztunk a cumisüveggel más okokból, Ő nem fogadta el, nem is erőltettük és nem is éreztem emiatt megfosztottságot, szívesen szoptattam, nem zavart semmiben. De mostmár két gyerek anyukája vagyok és nem mellesleg feleség is. És ha még sokáig (na jó egy napig) negyven perceket aludtam volna akkor minden bizonnyal nem lettem volna sem jó és türelmes anyukája Rebekának, akinek jelenleg mindennél jobban szüksége van a figyelmemre és türelmemre, kihegyezett radarokkal figyeli Anyát, mire hogyan reagálok vele kapcsolatban. És nem lettem volna jó felesége sem, annak férjnek, aki mindent, tényleg mindent megtesz, hogy itthon rendben legyünk. Kezdtem nagyon ingerlékennyé válni, idegileg kimerülni, összerezzentem a kutyaugatástól, ha Rebeka leejtett egy kanalat, fájt a fejem, szédültem. Ha mindezt összemérem azzal, hogy Ruben napi egyszer cumisüvegből kap, pár órával előtte lefejt anyatejet, azt hiszem még mindig a jóanyaság felé billen a mérleg sok szempontból, még ha a fiamat, a hatnapos, ici-pici mazsolámat egyszer nem is én etetem. Azt is elárulom, hogy úgy átaludtam az etetést, pelenkázást, mint a duda. Meg sem hallottam. Ennyit számít, hogy tényleg bízom a férjemben, tudtam, hogy nem lesz gond, alhatok nyugodtan. Egyébként egy nyekkenésre fent vagyok. A cumisüveg másik előnyét megint csak összcsaládi szempontokban látom. Rebekával elmehetek majd gyerekprogramokra, amíg Ruben alszik, nyugodtan itthagyhatom a mamára, akár ő is meg tudja etetni egy-egy alkalommal, így tölthetek teljes időt a kislányommal is, nem kell várni erre adott esetben fél év, nyolc hónapot. Ez jó dolog. Vagy a férjemml idővel  elmehetünk egyet vacsorázni, kimozdulni emberi időben, nem kell megvárni az utolsó etetést. Ez is fontos dolog. Két gyerek mellett különösen. Egy mindig beszélő kétéves és egy  picibaba mellett pedig létfontosságú, hogy legyen egymásra is időnk, töltekezni, alapot építeni, amin utána a kis családunk áll. Szóval a cumisüveg miatt nincs lelkifurdalásom. Volt, de letisztáztam magamban és nem is hagyom, hogy a továbbiakban bűntudatom legyen. Így, hogy Ruben hosszabbakat alszik, akár 4-6 órát is alhatok egyhuzamban, amíg apa és fia kapcsolatot épít, ismerkedik. Nem baj az, jól van ez így.

Ma egy újabb mérföldkövet értem el. Mert ugye azt minden anyuka tudja, hogy mérföldkövek mérpedig vannak, ha az embernek újszülött gyermeke van. Ilyen a szülés utáni első mosdó látogatás. Az első zuhanyzás. Az első nem pizsamában eltöltött nap. Az első hajmosás – nekem ma ezt sikerült teljesítenem. Aztán jönnek a nagyobb teljesítmények, mint az első átaludt éjszaka, az első pohár pezsgő. Az első kimozdulás férjjel, barátnőkkel. Szép lassan meglesz minden. Mióta hazajöttünk a kórházból és beléptünk az ajtón, és a kislányom és a kiskutyánk körülugrált minket, valahogy azóta érzem, hogy minden rendben lesz. Rendben kell lennie, mert minden adott hozzá. És lám, rendben is van. - Köszönjük, jól vagyunk.