Babazsúr

Amikor az ember megtudja, hogy lánya lesz, akkor vannak elképzelései, sőt már előtte is. Hogy majd milyen lesz. Ő, és úgy egyáltalán, vele az élet. Nekem is voltak természetesen képeim, amiket már hosszú ideje gyűjtögettem magamban, talán már a saját kislánykoromban is gondoltam rá, hogy milyen lesz, ha egyszer nekem is lesz kislányom. Nyilván csupa olyat képzeltem el, amire én magam is vágytam. Persze nem biztos, hogy ő ugyanarra fog vágyni, de vannak dolgok, amikkel úgy gondolom, talán nem teszek kárt benne és egyelőre nem veszünk rajta össze. Ilyen volt ez a babazsúr is. Szíves örömest húzta fel a pörgős szoknyát, csillogó szemmel nyújtotta, szaggatta a szív alakú sütiket, és nagyon-nagyon tetszettek  neki a pille és gumicukros tündértorták. A fejére tette a kis csipkés filckoronát is, amit én magam varrtam neki és a lepkés varázspálcával is játszottak legalább negyed órát. Amikor pedig másnap reggelinél a maradék sütik eltüntetése közben rám nézett és azt mondta, "Anya, máskor is legyen bulim jó? És süssél sütit is!" - akkor minden kétségem elszállt. Élvezte. Hát persze, hogy élvezte. Jól érezte magát, és nem csak ő, hanem a többi gyerek is, pedig nyolc hónapostól tizenkét éves korosztályig vegyesen voltak és mind együtt játszottak. Annyira jó volt nézni őket, hiszen ezért csináltam. Ültem a gyerekszoba ajtajában a kezemben fényképezővel és nem győztem betelni velük. Nem táncolhattam körbe a szobát, mert a pliszírozott szoknya azért nem pörög úgy, ahogy egy rakott tüll, és különben sem lenne illő egy kétgyerekes anyukától (még ha olyan fiatal is...). De jó volt. Nagyon jó. Voltak apró döccenők a tökéletes partihoz vezető úton, az egyébként nagyon kedves segítőket mindig meg kell győzni picit, hogy higgyék el, kelleni fog még az a torta papír girland és nem, nem elég pár darab, az összeset fel szeretném tenni. Ha már megcsináltam. És muszáj kölcsönkérni a legeslegjobb barátnő tortatáljait, az összeset. Mert én sima tányérra nem pakolom a sütiket, Isten engem úgy segéljen, csak vintage tálcákra. És nem elég 3-4 óra mindent előkészíteni, hanem fél nap kell, talán legközelebb elhiszik. És amikor apa és Rebeka aznap hazaállított egy indián fejdísszel, ami piros-zöld és sárga színekben pompázott, hozzá egy zacskóból készült pink nyaklánccal akkor azért egy picit megijedtem, hogy majd azt akarja Rebeka felhúzni és nem a koronát. És az összes képen abban lesz. (Ahogy a második szülinapján miután nagy gonddal gyönyörű két copfot készítettem neki, kapott egy horgolt sapkát és nem volt hajlandó levenni...). De szerencsére nem akarta. Mert ha akarta volna milyen alapon tiltsam meg neki. A két és fél éves had legyen abban, amiben jól érzi magát a saját buliján, még akkor is ha egyáltalán nem illik az anyja által megálmodott kompozícióba. És egy kicsit akkor is elszontyolodtam, amikor a férjem felhívott délben, hogy ők bizony nem hoznak az egyetlen nyitva lévő pékségből szendvicset nekem ebédre (én nem értem rá ilyenekre, hogy ebéd, süti díszítés közben) mert ő összeveszett velük, hogy milyen bunkók. Hát azok, mit mondjak, magam is tapasztaltam már,  de most az egyszer olyan jó lett volna. A legrosszabb pedig az volt, hogy kint egy tó partján terveztük, egy igazi mesebeli kerti partiként megünnepelni, de vasárnapra esőt mondtak, és már kora reggel szakadt, így otthon kellett tartanunk. 

De végül minden összeállt. És sokkal jobb lett, mint reméltem, még az is jó volt, hogy nálunk volt, mert a gyerekek hatalmasat játszottak Rebeka szobájában egy kerti partin valószínűleg kevesebb játék lett volna. Amikor pedig meglátták a végeredményt senki nem gondolta, hogy kevesebb girland, csipke vagy tortatál kellett volna, és még a felnőttek is vidáman ették a "játéksütiket" és a pillecukor nyársak is mind elfogytak és a komoly nagypapáktól kezdve mindenki ivott a papírmadarakkal feldíszített pohárként szolgáló befőttesüvegekből, a rózsaszín-fehér csíkos papírszívószállal. 

Nagyon élvezem a gyerekzsúrokat, készülni rá, kitalálni, ötletelni, aztán látni ahogy az ötleteim megvalósulnak és a kislányom hogy örül neki. Minden buli egyre jobb, mert ahogy nő úgy élvezi egyre inkább és válik a részesévé. Izgatottan várja a vendégeket, előtte napokig úgy fekszik le, hogy elmondja ki mindenki jön majd,  volt, hogy a boltban is elmondta a mellettünk állónak "Képzeld, nekem lesz bulim és jön majd a Loló" - én meg magyarázkodtam, hogy hát igen a névnapja lesz... Utána pedig napokig mesél, "Emlékszel, hogy itt voltak a vendégek? Kaptam ajándékot! Kérem azt a macis könyvet, amit Emilitől kaptam" - és már viszi is az ágyba. Minden anyukának csak javasolni tudom, hogy rendezzen zsúrt, meghálálja magát a rászánt idő. Sokszorosan.