Tente Baba, tente...

A babáknál az alvás központi kérdés, az én filozófiám az, hogyha a baba kipihent, akkor jókedvű, derűs, kiegyensúlyozott, tehát ezen áll vagy bukik, ha nem is minden, nagyon sok minden. Mennyit, mikor, hogyan? Sokak szerinte én (ebben is) szerencsés vagyok. Így is van. Rebeka, amikor megszületett, evett és aludt, csaknem 4 teljes hónapig, az éjszakákat pedig átaludta hat hetes korától kezdve. Napközben négy és öt hónapos kora körül kezdett el “fent lenni” két alvás között egy-egy órát. Ez egyrészt jó volt, mert sok szabad időm volt, másrészt nehéz is volt, mert nehezen tudtunk elszabadulni otthonról, programot csinálni. A legjobban ugyanis az ágyában aludt nyugalomban. Elaludt persze babakocsiban vagy autóban is, de fele annyi időt, a szokásos 3 óra helyett inkább egy-másfél órákat. Persze ahogy a gyereknevelésben mindenről, erről is megoszlanak a vélemények, és sokan azt mondták, hogy szoktatás kérdése, hogy mennyire zavarjáka a zajok, babakocsiban mennyit alszik. Én úgy gondoltam és gondolom, hogyha egyszer ilyen jól alvó babám van, megteremtem neki a lehetőséget ahhoz, hogy nyugodtan alhasson annyit, amennyit akar, és a programjainkat, a napirendünket a kis mormotámhoz igazítottam. Körülbelül 7 hónapos koráig háromszor aludt, délelőt 3 órát, délután három órát és még este a fürdetés előtt fél-egy órát. Majd ezután átállt a napi kétszeri alvásra, délelőtt maradt a három óra, délutánonként  a két és fél óra. 14 hónapos kora körül elmaradt a délelőtti alvás, helyette azonban két órával tovább alszik reggelenként, így hét óra helyett kilenckor kel, és délutánonként pedig 3 óra az alvásideje. Lehet, hogy rosszul csináltam, de én az első pár hónapot leszámítva, amikor még ici-pici volt és tényleg egész nap aludt, hamar abbahagytam a babakocsiban altatást. Ennek az egyik oka az volt, hogy amíg aludt meg tudtam csinálni a házimunkát, főzni, kicsit magammal foglalkozni. A másik oka azonban, hogy úgy láttam nyugodtabban alszik az ágyában, pihentetőbb neki, ha nem az utcán a zajban, zsivajban, alszik. És rendszert is könnyebb vinni az alvásba, jobban megvalósítható a “mindig ugyanott, ugyanakkor”. Így is minden nap sétáltunk, gyerekprogramokra jártunk, némi trükközéssel és előre tervezéssel megoldottam azért. Most 16 hónapos és a sok jóindulatú jóslat ellenére (később majd nem így lesz, így ha majd jön a foga nem alussza át az éjszakát, ha majd megkezdődik a szilárd étel adása, fel fog ébredni úgyis stb..) még mindig remekül alszik. Ágyban, félhomályban, csöndben. Sokszor megkapom, hogy túlságosan csöndhöz szoktatom, meg nyugalomhoz, persze csupa olyan embertől, akinek fele ilyen jól nem vagy legfeljebb végkimerülésben alszik a gyereke. Éppen ezért is igyekszem nagyvonalúan kezelni és nem foglalkozni a megjegyzésekkel. 

Az én gyerekem felébred, ha beszélnek az ajtó előtt. Ha csörög a telefon. Ha hangoskodnak, beszélgetnek, zörögnek a  szobája előtt.  Szerintem ez teljesen normális, én is felébrednék. Nem ébred fel a beszűrődő utcazajra, mentő vagy más sziréna hangokra (sajnos ezt kényszerűen megszokta), ha motoszkálunk, de nem vagyunk túl hangosak, ha turmixolok vagy más olyan egyéb dolgot csinálok a konyhában, ami a főzéssel jár. És, bizony, amikor Ő alszik, suttogva beszélünk a szobája ajtaja előtt, nem porszívozom, és igyekszem vigyázni az álmára, amennyire a mindennapi teendőim ezt engedik. Miért? Egyrészt próbálom az egyébként zajos környezetben legalább a  rajtunk múló zavaró tényezőket csökkenteni, másrészt, mert  úgy gondolom, hogy kijár neki is az az alapvető tisztelet, ami mindenki másnak megadnék, hogyha alszik. Hogyha hozzászoktatom bizonyos zajszinthez, porszívózok, nem halkítom le a szobája előtt a hangom, hanem nyugodtan beszélgetek, esetleg nyitva is hagyom az ajtót, “had szokja a zajt”, valóban megszokja és nem zavarná. De biztos, hogy nem lenne olyan pihentető és egészséges az alvása, mint nyugalomban. Az emberekben sokszor úgy érzem él egyfajta tévhit, hogy a babáknak  olyan mélyen kell aludniuk, hogy ágyút lehet melettük dörgetni. Ez az első pár hétre igaz is, de utána szerintem nem áll már. Tehát amellett, hogy szerencsés vagyok, hiszem, hogy Rebeka azért alszik olyan jól és annyit, ahogy, mert eme program elsőrendű fontosságot élvez nálunk. Hiába volt, van mehetnékem, kínálkozó jó program, vagy sürgetnek az elintéznivalóim - mindez vár, amíg Rebeka felébred.  Az éjszakai (jó)alvás pedig egy külön történet…